Nagy-Benus Viktor: Öregségi folt

Részletek

Írta: Nagy-Benus Viktor

Egy kimérő kancsó szorításában / lebegett a túlvilág / és az élet között, / tehetetlenül.

Amikor mama meghalt,
egy tarkalepke riasztotta el a gyászmagányt.
A falépcső lakkján verdesett hangtalanul,
mint a koporsóba zárt angyalok,
a tetőablakon átszűrődő fény tovább színezte szárnyait,
akár a hosszúlábú modellek ruháit a vakuezüst.
Mégis az első strandpapuccsal lecsaptam,
ami képes kioltani a szépségét.
Mama mindig hangsúlyozta,
hogy mindennek megvan a maga szerepe a természetben,
a páva irizáló szemfoltjaitól,
az emberi szemnek láthatatlan parazitákig.
Pár nappal később ismét
egy betolakodóra lettem figyelmes.
Az ablaknál fárasztotta magát kínzó lassúsággal.
Egy kimérő kancsó szorításában
lebegett a túlvilág
és az élet között,
tehetetlenül.
Jobb híján egy sütőkesztyűvel nyúltam
az üveg és a kimérő szája közé,
higgadt mozdulatok irányították tenyerem,
pedig a lepke faltól-falig rázkódott,
akár a bartender két részes shakerében a koktél.
Ahogy visszérkék
lábakkal elcsoszogtam a kertajtóig,
elengedtem visszavonhatatlan súlyát,
szétnyíltak öregségi foltos szárnyai,
és újra mosolyogni láttam őt.

Nagy-Benus Viktor 1988-ban született Salgótarjánban, kicsit később Pécsett találta meg a számításait. A  Pécsi Tudományegyetem Állam - és Jogtudományi Karán végzett. Főszabályként: jogász, azonban fenntartja a jogot az írásra. Verseit többek között a Műút, a Helikon, a Nincs, a Bárkaonline és a KULTer közölte.