Lackfi János: Még mindig

Részletek

Írta: Lackfi János

egy találkozás nem arról szól, / hogy valakit mindenáron lenyűgözzek, / hogy fajlagosan minél többet / megmutassak nagyszerűségemből.

Még mindig szoknom kell, 
hogy jó vagyok, ahogy vagyok, 
senki se nézi vizsla szemmel,
helytelenítőleg, mit csinálok.
Aki nézi, csupán szeretettel,
biztatással, örömmel nézi,
gyönyörködve abban, aki vagyok. 

Még mindig szoknom kell, 
hogy nem szorulok magyarázkodásra, 
hogy nem kérik számon, 
már megint édességet ettem-e,
átmentem-e piroson,
felöltöztem-e melegen,
elvégeztem-e minden munkát,
kitöltöttem-e a nyilatkozatokat,
méltó vagyok-e a létezésre. 

Még mindig szoknom kell, 
hogy nem nevet ki senki, 
ha nem használom elég ügyesen
a vietnámiban az evőpálcikát.
Voltaképp a kutyát sem érdekli, 
hogyan használom
a vietnámiban az evőpálcikát, 
de ha az egész világ azon röhögne is, 
hogy hát én meg hogyan használom
a vietnámiban az evőpálcikát, 
az sem lenne érdekes. 

Még mindig szoknom kell,
hogy nem baj, ha kapkodva eszem, 
de az se baj, ha lecsillapítom
kapkodó mohóságomat. 
Nem baj, ha pho-levesezés 
közben szétizzadom magam, 
csurog a homlokomon, halántékomon
a verejték, teljesen mindegy.
Van elég szalvéta, letörlöm azzal,
az izzadásom senkit sem érdekel,
mindenki beszélget 
maga elé bambul, vagy mobilozik.
Izzadni amúgy nem is kínos vagy kóros
dolog, puszta fiziológiai adottság, 
izzadós vagyok, mint a ló. 
És még ha számosan undorodnak is
patakzó izzadságomtól,
annak sincs jelentősége,
önértékelésem nem tőlük függ,
testi kontaktusba sem kívánok kerülni velük,
ami közben esetleg zavaró lehetne izzadtságom.
Akik szeretnek, izzadtan is szeretnek,
legfeljebb rám szólnak kedvesen,
zuhanyozz le gyorsan.

Még mindig szoknom kell,
hogy nincs mérce, hogy nincs mihez képest,
hogy élhetek önmagamhoz képest,
hogy nem kell magamat és másokat
szüntelenül méregetni, felülmúlni,
hogy egy találkozás nem arról szól,
hogy valakit mindenáron lenyűgözzek,
hogy fajlagosan minél többet
megmutassak nagyszerűségemből.
Elég vagyok, és nem az aznapi teljesítményem
alapján, hanem mert embernek teremtettem,
nem problémamegoldónak, nem ügyeletes lóti-futinak,
nem udvari bolondnak és nem Jolly Jokernek,
hanem olyan végesnek,
aki elfér a végtelenben,
és akiben elfér a végtelen.

Lackfi János 1971-ben született Budapesten, József Attila- és Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító. Hatvanöt könyve és harmincnyolc műfordítás-kötete látott napvilágot. Hat gyermek, négy unoka. Zsámbékon él.