
Sebestyén Ádám versei
- Részletek
- Írta: Sebestyén Ádám
Zsebedben / összegyűrt papír: napszítta / betűiből csupán egy női név / maradt olvasható.
Perseidák hava
Kiönt az ég. Hullámokban tör feléd
egy alaktalan, fekete massza.
Éjszaka csorog arcodról,
csillagokat gyúrsz eleven lénnyé.
Azt álmodtad, elmetszették
a Fiastyúk torkát. Még láttad fénylő
pontokká zsugorodni a szétrebbent,
árva csibéket, mielőtt felkelt volna
a Nap. Most elképzelni se bírsz
vörösebbet a hajnali felhőkre tapadt
vérnél. Meteorraj vonul át.
Éppúgy virrasztasz, mint évekkel
ezelőtt, amikor a tyúkudvar mellől
fürkészted a nyárvégi eget. Potyogtak
Szent Lőrinc könnyei, veled együtt
zokogott a teremtő. Valahol messze
csillagszél sodorta egy tejútlakó
madár pehelytollait. Tudtad előre,
ég és föld elmúlik, az ól üres marad,
de a kés emléke újra beléd vág,
valahányszor meglátod az omladozó
menny hulltában felragyogó darabjait.
Lombtengerpart
Ülsz a kiégett füvön,
mögötted vasúti híd.
Nem számolod,
hányadik vonat gázol át
a tücsökneszek foltozta
csöndön, robogva tovább
nyugat felé. A távolban
égre fagyott hőlégballon
lebeg, mintha megállt
volna az idő gyerekkorod
lakótelepén. Zsebedben
összegyűrt papír: napszítta
betűiből csupán egy női név
maradt olvasható. Most
persze bánod, hogy annak
idején nem tépted darabokra.
Valami csobban a túlparton.
Felvert vadkacsa szárnya
suhog, két gyerek azelőtt
sohasem hallott nyelven
kiabál. A töltésnek fordulsz.
Hullámtéri fák kísérnek.
Ösvényeid benőtte rég
a méregzöld bozót, csapást
taposni reménytelen. Még
utolér néhány érthetetlenné
fakult szó, de a lombtenger
egyre vadabb hullámokat
vet: elmosni készül a világot,
amit lassú léptekkel
hagysz magad mögött.
Sebestyén Ádám 1992-ben született Szekszárdon, Győrben nőtt fel. Költő, kritikus. Tanulmányait az ELTE-n folytatta. Első kötete Őzek nyara címmel jelent meg 2022-ben.