Endrey-Nagy Ágoston: A palearktisz sosem álmodott

Részletek

Írta: Endrey-Nagy Ágoston

mi lehetne megrendítőbb / a különböző kontinensekről egymás mellé / hordott fajok kavalkádjánál

I.
kényszervedlő jegesmedvék csüngő
fekete bőrrel vánszorognak a sarkköri
nyárban mint a vének akiknek a testére
már senki nem gondol testként
de maradnak
kihullik szőrük maradnak
csontig koplalva maradnak
viszket a gleccserárok maradnak
mi megnyugszunk mintha
az erőszak levedlett volna magáról
két betűt fél ékezetet és erószként
osonna tovább
semmi közöm a felhevült áramlatokhoz
semmi köze a jegesmedvéknek a nyelvhez
mégis ha kikanyarítottunk abból ami az övék
adunk a miénkből
szavakat adunk sötét állkapcsukba
megnyugszunk mintha szükségük lenne rá
mintha természetes folyamatok mennének végbe
mintha természetellenes folyamatok mennének végbe
melegednek a tengerek hűl
bennünk a beszédkészség
beszédvágy akarat
de ez közel sem bűntudat
a bűntudat a palearktisz egyetlen endemikus faja
egy három milliméteresre növő vérszívó
nadrágszáramban felmászva herezacskómba akaszkodott
amikor átballagtam egy gondtalan dunántúli réten
spéci kullancskiszedő kártyával
kellett kifeszíteni a bőrt piszok nehéz volt
hetekig figyeltem a lime-kór köreit
de semmi nem maradt csak a rét
dobhártyaszakítóan szelíd dala

II.
milyen lehetek egy tapír szemében
más mint ahogy tükröződöm
a borostyángömbben torz fekete törpeként
mivé és minek tekint engem a tapír
feltételezhetem-e hogy tekint vagy észlel
befogad feldolgoz mint
egy jelentéktelen majmot
 
van-e egyáltalán köze ahhoz amit lát
amit hiszem hogy lát
ha én mondanám ki
mit gondol minek tekint
szemenszedett hazugság lenne
zárva kell tartanom a szám
úgy van közelebb az igazsághoz
mint összevart szemhéj mögötti kivájt szemüreg

mit észlelhet belőlem a selyemakác a kifutó felett
és mit a tapírból
hisz a hierarchiában vagy a linearitásban
van fogalma a hálózatról amit az állatkert
felszámolt annak védelme érdekében a háló
új csomópontjai észlelik-e egymást
egy fajvédelmi projekt fellebbezhetetlen
öncélúsága közelít-e valaha is ahhoz
ahogyan a háló csomópontjai
egymásra tekintenek
eddig azt képzeltük mi vagyunk a pók
a kékség hálójában ami gabalyodik szakad
pedig nincs pók sose volt csak a végtelen
tekintethálók felelőtlensége
mert tulajdonképpen mi lehetne megrendítőbb
a különböző kontinensekről egymás mellé
hordott fajok kavalkádjánál
ahogy a tapír űrsötét szeme
és az emuk borostyánírisze szembefordul egymással

Endrey-Nagy Ágoston (2002, Mór) Málik Roland-díjas költő, a KULTer.hu szépirodalmi szerkesztője. Az ELTE Irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója. Verseit, prózáit közli többek között az Alföld, az Élet és Irodalom, a Jelenkor és a Tiszatáj.