Pavlovits Gitta: Kakasos

Részletek

Írta: Pavlovits Gitta

Mocorog, ismerős pózt keresve / mélyed a karjaidba.

Fáradt arccal közeledsz.

A ketrecajtó mögül bukkan elő,
a vörös tollak sánta ritmusra bólogatnak.

Az udvarban csak egy kakas lehet,
másként széttépik egymást.
Tudod, nem azt kell levágni,
aki a legnagyobb zajt csapja reggelente,
azt, amelyik a legjobban szeret téged.

Rekedten kukorékol,
könnyű megfogni.
Magától merészkedik közel.

Jobb kézzel kapod el a szárnyát,
hátulról öleled, hogy a másikat is átérd.
Taposva szegezed földhöz
a tollas végtagokat,
bal kézzel a vézna
szárnyasláb-csokorra markolsz rá.

Mocorog, ismerős pózt keresve
mélyed a karjaidba.
Nedves tenyérrel nyiszálod el
a nyaki verőereket.

Lüktetnek,
egyre lassabban kapálózik,
ragad.
Kezednek ugyanolyan
takarmány-kukorica szaga van,
mint etetéskor.

A nagyobbakat, akik
kopaszra csipkedték a nyakát,
hangos kiáltással inted rendre.

Pavlovits Gitta költő, 2005-ben született Szegeden. Az ottani Ságváriban végzett, most az ELTE Bölcsészkarán tanul, magyar szakon. Korábban a Litera, a Pannon Tükör és a Nincs online közölte szövegeit.