Pocsai János versei

Részletek

Írta: Pocsai János

Hisz a számmisztikában, / miközben tagadja, racionálisan, Istenét.

Hiányzó hang

Egyszó az egész: magán-
vagy mássalhangzók torlódása.
Tükör előtt próbálom
magamat megszólaltatni
a metsző hidegben
lehet, csak izgulok, vagy nem,
aztán mégis, elejtem,
ha hozzám szólsz, csak ülök
érzéketlenül, reflexszerűen.
Bár bele tudnék markolni
a matrac szélébe,
semmi egyéb,
szép, pasztellszínek.

Hajnalban a csend

Fehér aszfalton
táncolnak a szavak.
Mozdulatlan kávégőz
pihen a régi kávézóban.
Hajnalban a csend,
mint fészek, úgy ölel.
Kicsiny madár
csiripel bennem,
fákra száll, szeretettel üzen:
add tovább.

Öröktől fogva

Füst hagyja el száját,
ahogy hideg ágyában keresi helyét.
Az előszobában lehányja ruháit,
úgy hagyja, ahogy őt hagyták.
Jobb ez így, magában, gondolja:
fogasok sem sírnak ruhákért.
Hisz a számmisztikában,
miközben tagadja, racionálisan, Istenét.
Utoljára próbálja kiszámolni,
hol fordította el először tekintetét.

Pocsai János 1995-ben született Hatvanban. Gazdásginformatikus végzettsége van. Irodalmi tevékenysége évekig a Slam Poetryre korlátozódott. Ez az első megjelenése. Nem édes szájú.