Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: A szerző archívuma

Murányi Zita versei

míg meg nem érkezel / testem mozdulatlan parkettacsík

 

az utolsó korsó

arra való hogy megoszd
önmagaddal a levágott kenyérdarab
a sajt
a kilakoltatott tengeri partszakasz
ahol annyiszor fölkerested a borozót
az utolsó korsót
mindegyikre ezt mondtad
mosolyogva kérted ki
a következőt mint gyerek
aki mindent összetört
maga körül kinéztél a messzi hegygerincre
azt gondoltad nincs íve
menten összeomlik
ugyanazt a hétköznapi ürességet
verte vissza az arcod
mint ez a teremtéskori homokozó
ahová isten lehajol
egy órára majd eltűnik végleg
fénytestek hegyén az utolsó ítélet.

 

illesztési pontok

a kapu előtti friss havon ledöntött fák
sorompók lesik a szállítás közben
megsérült dobozt 
a csillagokhoz már kaptunk
csavarhúzót
kitapogatom az illesztési pontokat
halkabbra veszem
a zümmögő kisrádiót a parkettára
hasalok a széthajtogatható útmutató
hiányzik
nem találom a feladót
míg meg nem érkezel
testem mozdulatlan parkettacsík.

 

poncsó 

ismeretlen arcokból hajtogat
képzelt rokonokat a bejárat
fölött lekopott felirat barnája
ég a résből halott fény
mintha nem is otthon lenne ez az
ismeretlen negyed az ajtó előtt
három macskát etet az elfeledett lakó
a kő repedéseiben megragadt hó
összerezzen a nyivákolásra
a háromból kettő gömbölyded
és hangosabban dorombol a harmadik
sordino hangját elnyeli a nő
testén szétnyíló vörös poncsó.

 

Murányi Zita (1982, Budapest) Bródy-díjas író, költő, 2024-27 között MMA ösztöndíjas. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett. Legutóbb megjelent kötete: Istenhez emelem az árnyékod (AB Art 2024), regénye On Mr. Darcy sofa (Innovie 2023). Publikált az ÉS-ben, Jelenkorban, Bárkában, Népszavában, gyerekversei jelentek meg a Felhőpárna, Aranysityak, Mondanivalók, Viszek egy szívet antológiákban.