André Ferenc: Százhúsz csikorgó télen át. Hangjátékok József Attilára

Részletek

Írta: André Ferenc

Csak sírnak sorra a sorkatonák, / üres az oltár, úgy várják a csodát.

A Weöres Sándor-változat
Jó fiú dala

Jó fiú, jó fiú, játszik:
otthona pince, a padlás.
Nyelve alatt kusza lépcsők.
Mondata angyali botlás.

Jó fiú, jó fiú árva.
Fölriad, és kiabálva
hívja magához az anyját:
nem jön. Elázik az ágya.

Jó fiú, jó fiú nyűgöl,
vágyna vizes ruha lenni.
Álmait oldja az ég fel,
ráncait újrateremti.

Jó fiú, jó fiú titkon
szembe tekint a tükörrel,
szép idegen mosolyog rá.
Visszaköszönne, de nem mer.

Jó fiú, jó fiú felnő.
Lelke konok szeretetvágy,
két szeme alkonyi felhő,
és a reménye vetett ágy.

Jó fiú, jó fiú kapkod,
izzik a kés a kezében.
Ég a szobája, a szíve.
Elmenekülnie szégyen.

Jó fiú, jó fiú gyilkol.
Úgy öl, ahogy megölelne,
úgy szorit egyre halálba.
Méreg és ámbra szerelme.

Jó fiú, jó fiú elmegy,
röppen a szénpor utána.
Ott feketéllik a ködben,
és vicsorít a hiánya.

A Kovács András Ferenc-változat
Vízjel

                              Add nótám tiszta szívvel

Ami voltam: tévedés.
Ami vagyok: még kevés.
Ami leszek: kísértet.
Zárkamélyre kísérnek.

Külvárosok utcáin
kiáltásom kószál kinn.
Ablakodon bekopog.
Hallani csak te fogod.

Szó tengerén gályarab:
bűneimmel áldalak.
Nyelvem száraz, szám dadog.
Nincs, akinek gyónhatok.

Lázam harminchat fokon
a halállal vérrokon.
Elnémuló szívemen
késhegy lesz a vízjelem.

Apám sziklás szakadék.
Ki ölni tud: az a szép.
Anyám lesem felhőkben.
Gyermekágyban felnőttem.

Tépnek táncos tébolyok,
átfagyok, majd szétfolyok.
Tajtékzásom szenderül:
így tanulok emberül.

A Beton.Hofi-változat
Trainspotting

Szoríts, mint egy anakonda,
úgy vigyázz, mint vigyázol az alakodra.
A gyereknek nagy a gondja,
úgy érzi, hogy megint el van hanyagolva.
Halomba gyűlnek bennem a bűnök,
egyre makacsabb a szíven a folt.
Bár még tiszta a lelkem, de kicsikét gyűrött,
magába szívott minden port.
Kidőlök a fűre, az égre üvöltök,
de bennem az űrben nincsen Hold.
Bánom is én, ha ma elvisz az ördög,
szavaimon át csak az Isten szólt.

Kidob az álom, az agyam egyre pörög, 
fel kéne állnom, mi van, ha beletörök?
Nehezen váltok, Suzuki Swift,
jó felé tartok, csak zuhan a lift.

Százezrek megcsodálnak,
tudod, hogy nincs bocsánat. 
Tudják jól, merre jártál:
a fű kiég utánad.

Tudod, hogy nem lesz könnyebb.
Sáros a vörös szőnyeg.
Szépek még a fények, de már
gyűlnek mögötted a szörnyek.

Annyi mindent vittem véghez,
ember tervez, isten vétkez.
Mért legyek én tisztességes?
A pokolba backstage free-passt kérek.

Akkora lettem, leszakad a híd,
túlélni engem ki, aki tanít?
Lábam alatt most pokoli a beat,
mocskosabb, mint a politika itt.

Hagyd, hagyd, anyu, kérlek, hagyd a ruhát,
kivet a hajnal és lebeg a kabát,
remeg az ajkam, a szívem megadja magát,
fiaddal baj van, szólj rá a csillagokon át.

Szoríts, mint egy anakonda,
úgy vigyázz, mint vigyázol az alakodra.
A gyereknek nagy a gondja,
úgy érzi, hogy megint el van hanyagolva.
Halomba gyűlnek bennem a bűnök,
egyre makacsabb a szíven a folt.
Bár még tiszta a lelkem, de kicsikét gyűrött,
magába szívott minden port.
Kidőlök a fűre, az égre üvöltök,
de bennem az űrben nincsen Hold.
Bánom is én, ha ma elvisz az ördög,
szavaimon át csak az Isten szólt.

Trappol az éjben egy fekete mén,
reszket a lelkem egy kiszáradt fa tetején,
nem ragyog rá spotlight, se a fame,
de a füstkarikák közt izzik a remény.
Ja, csak ez az enyém,
a görcsöm a szívben, meg a zeném.
Vert kutya lapul az árnyékához,
ott csillan a holdfény meg a szemén.

Megy a vonat, megy a vonat, sodor magával, 
koldus a szív, szeretetért házal.
Vad pofonoktól lángol az arcom,
köpök, és a másikat is odatartom.

Csak sírnak sorra a sorkatonák,
üres az oltár, úgy várják a csodát.
Amíg mi a völgyből néztük, hogy szakad a gát,
ezek a jövőnket felszívták az orrukon át.

Belehalok, this beat is a killa,
eleget láttam oltsd le a villanyt,
egy-két slukk és tág a pupilla,
tiszta, szívd el, József Attila.
Szoríts, mint egy anakonda,
úgy vigyázz, mint vigyázol az alakodra.
A gyereknek nagy a gondja,
úgy érzi, hogy megint el van hanyagolva.
Halomba gyűlnek bennem a bűnök,
egyre makacsabb a szíven a folt.
Bár még tiszta a lelkem, de kicsikét gyűrött,
magába szívott minden port.
Kidőlök a fűre, az égre üvöltök,
de bennem az űrben nincsen Hold.
Bánom is én, ha ma elvisz az ördög,
szavaimon át csak az Isten szólt.

André Ferenc (1992, Csíkszereda) költő, műfordító, a Látó folyóirat versszerkesztője. Munkásságát számos irodalmi elismeréssel tüntették ki. Hamarosan megjelenik negyedik verseskötete.