Hegedüs Anna versei

Részletek

Írta: Hegedüs Anna

borkán leszek a sufniban / levesznek évente egyszer

0306

váróteremben ülök
a festék szocialista foltokban kopik
sárga vonal választja el színeit
reped csendben egy tükör
maró klórszag folyik ki a laborból
nem is klórszag
klórillat szombatonként a Kondorosiban
utáltam hogy a víztől ráncos lett a kezem
mire leszálltunk a buszról eltűntek
már vagy két hónapja
nem gondoltam hogy máshogy is lehet
átlátszó kémcsöveken keresztül
nézem ahogy foltos galambok ölik
egymást egy száraz kifliért
fehér köpenyes férfiak ülnek sorban
0306
nem vesznek fel anamnézist

nylonbőr

hímzett falvédő az ágy felett
porcelántányérok sorakoznak a falon
vigyázban állnak a befőttek
ismerős helyen
bőrömet vizsgálom
nagyanyám kézfejét látom sajátom helyén
ráncokba gyűrött receptek
a kisszobában ordít a tévé
roskadnak a polcok a szakácskönyvektől
félek hogy eltörök
borkán leszek a sufniban
levesznek évente egyszer
a vége úgyis ugyanaz
nekem azt mesélték
hogy a harmadik lépcsőházban
széthullnak az öreg testek
nem szabad hozzájuk érni
elkerülhetetlen az ítélet
a kezemen sűrűsödnek a ráncok
értem is eljön majd a pinceszag
áramlik a földszintre
maradok a hangok között
és azt képzelem ez a béke
ennél nyugodtabb nem lehet egy nő

Hegedüs Anna (2005, Budapest). Jelenleg az ELTE BTK szabad bölcsészet alapszakos hallgatója. Verseket és kritikát ír. Versei többek között az Ambroozia és a Parnasszus folyóiratban jelentek meg.