Góz Adrienn: Jozefa éneke

Részletek

Írta: Góz Adrienn

Apánk fizet. / Most fizessen, ne amikor meghal.

„Húgod van.”
Született egy húsz évvel fiatalabb húgom.
Jozefának nevezik.
Az apánk egy.
Az anyánk nem.
A pénzen majd osztozni kell.
És akkor, én mindennek csak a felét.
A felét.
De Jozefa anyjának az öccse jóképű.

Hozzá is megyek.
Van érettségim.
És férjem.
Jozefa anyjának az öccse a férjem.
Csak ez a piszok vakarék kis Jozefa.
Minek született.

Nem születik gyerekem.
Minek is született meg Jozefa.
Apánk kielégít.
Apánk fizet.
Csak ne bántsam Jozefát.
De megszületett.
Vakarék.

Hogy az anyám megcsalta apánkat?
De hát szép volt.
Tetszett a párttitkárnak.
És jó parti a párttitkár.
Jó parti volt.

Apánk fizet.
Most fizessen, ne amikor meghal.
Most fizessen.
De én sose fogom szeretni Jozefát.

A férjem otthagy.
Jozefa nagybátyja, az anyja öccse otthagy.
Gyereket csinál.
Másnak.
De nekem már ott az új.
Nem vesz el.
Hiába veszek karikagyűrűt.
Nem vesz el.

Csak ez az átok Jozefa, ez minek van.

Jozefa ráadásul okos.
Nálam okosabb.
De nekem ott vannak a férfiak.
Mert ha nadrágot látok, kedves leszek.
Jozefának nem is folyik mindig a nyála.
Jozefa egy dög.
Minek olvas.
Én sose olvasok.
A férfiaknak nem az kell.
Nekem mindig ott a nyálam.
És ez tetszik a férfiaknak.
Nem látják, hogy ez genny.
A férfiak buták.
Ostobák.
Hiába okosak.

Nekem édes az illatom.
Jozefa meg jó lesz öregkoromra.
Hogy ellásson.
Minek született.
Húsz évvel fiatalabb.

Most hetven vagyok.
És két férjem van.
Az egyiktől elváltam.
Az a Jozefa nagybátyja.
Meddő kurvának hív.
De kellek neki.
A másik nem vett el.
De velem él.
Több, mint harminc éve.

Azt hazudom, szeretem Jozefát.
De ez nem igaz.
Térdepelek olykor a templomban.
A harisnyám csipkés.
És azt hiszem, jóságos vagyok.
Meg szűzmáriás.
De ez nem igaz.

Jozefa nem térdepel.
Jozefa olvas.
Férje sincs.
Minek él az ilyen.

A bíróságon ellene vallok.
Jozefa nyakába varrtam az öregasszonyt.
Gondozza ő.
De meghalt az öregasszony.
Nem tudom, hogy Jozefának van-e méhe.
Talán nincs méhe.
Jozefának nincs.
Nekem van.
És színes harisnyáim, meg egy csomó leggingsem.

Jozefának végrendelete van.
Hiába döglik meg Jozefa,
Nem lesz enyém a pénze.
Én úgyis elszórok minden pénzt.
Mert attól vagyok jól.

Kell a pénz.
Jozefának nem veszek semmit.
Ne örüljön.
Cigarettát veszek neki.
Meg ezüsttálcát annak a helyes fiúnak.
Az élettársam lányának a barátja.
Sőt vőlegénye.
Jozefa kapjon pár csomag cigarettát.
Aztán dögöljön meg.
Ne olvasson.
Ne írjon.
Jozefa dögöljön meg.

Én meg vásárolni fogok.
Mert még mindig kedves vagyok.
Azzal, aki fizet.
Meg azzal, akinek a szaga olyan pénzes.

És térdepelek.
Jozefa azt mondta, lezár velem mindent.
És lezárt velem mindent.
Nem vagyunk már egymásnak.

Szenteltvízszagom van.
Avas kölni.
Kacsazsír.
És genny.

Góz Adrienn 1974-ben született Debrecenben. Tanulmányait a Debreceni Egyetemen és a Szegedi Tudományegyetemen végezte. Írásai, fordításai többek között a Magyarul Bábelben, a Litera-Túra Művészeti Magazin, az 1749 és a KULTer oldalain jelentek meg.