Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Pavlovits Gitta

Vincze Szabolcs versei

A Braille-írás panaszkodik / a hozzád érő kezekről

 

Felcserélt bőr

Lana néz a szemünkbe,
visszatekerünk oda,
ahol még minden rendben.
Kitömött állatfej a dolgozó falán. 

Pedig lehetne másképp.
Nem egy pornófilmben,
ahol mindenki a végét várja,
vagy hogy legalább rányissanak,
hogy visszahozzanak minket
az állatok közül. 

Lehetne másképp,
de amíg eltanult pózokkal
szeretkezést mímelünk,
ábrándozunk arról a videóról,
amit tizenkét évesen
dobott fel az internet,
Lana Rhodesról
kedvesünk helyett,
addig nem lesz. 

Ugyanazok maradunk:
tizenéves, kangörcsös kisfiúk,
akik visszatekerik oda,
ahol hátat fordítanak.

 

 

Akarod 

Nyakcsigolyád kidomborodik,
a többit ujjlenyomatok takarják,
végighúzom a kezemet ferde
gerinceden, libabőrözöl.
A Braille-írás panaszkodik
a hozzád érő kezekről.
Felismerem a nevem,
ügyetlenül olvasom,
mint gombokat kezdő
vak a lift falán.
A libabőrt lenyomva
húzom ujjamat
a hiányzó, görbe
anyajegyedig.

 

Vincze Szabolcs (2005, Debrecen) költő, az ELTE BTK magyar szakos hallgatója. A Nincs folyóiratban publikált ezelőtt.