Benkő Imola Orsolya versei

Részletek

Írta: Benkő Imola Orsolya

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga / túl fiatal

Ady középszinten

a folyósóra hívjuk
nem érti ilyenkor minden
idegszálával Érettségiztet figyel
beszéljük meg később
Jegyzőkönyvezés után
összenézünk tekintetünk villanásából
tudja maradni kell az Intézményvezető
a vállára teszi a kezét ettől még jobban
megijed Ember az embertelenségben
halljuk a felelőt bentről a tanár
arca fintorba torzul mindjárt ki kell
húzatni a következő Tételt motyogja

helyzet van a 10. C osztályban a kolléga
túl fiatal a szülői panaszok
elárasztják az Irodát hallatlan hallatlan
az Intézményvezető izzadt keze megszorítja
a tanár vállát Te vagy a Legjobb hízeleg
mosolygok én is Szeretném ha
halljuk bentről a tanár lesüti a szemét
a lábszagú folyósó falai susognak
áruló áruló hisz mind voltunk Kezdők
válaszolja a tanár Ti is A menekülő élet
mondja a vizsgázó Nem vállalom néz fel
a tanár harciasan az én szemembe néz
lesöpri az Intézményvezető kezét
az ajtó felé indul Útját állom
a Teljesítményértékelésed szól utána
az Intézményvezető 50%-on áll
a krétában Nem zártál le mindenkit
a hiányzásokat Nem írtad be
Nem vállaltál ünnepi műsort

remeg a levegő Röpülj Hajóm rajtad a Holnap
fordul vissza a tanár a Tételeket
az Intézményvezető kezébe nyomja
arca akár az apokalipszis angyaláé
szárnyak suhognak a forró
folyosón dermedten állunk
súlyos veríték csöppen

Hagymainvázió

Ősszel ültetek.
Virághagymákat dugdosok a földbe:
száraz tetemek a sötét nedvességben,
világítanak a giliszták között.
Hagymákkal szavazok a jövőre.
A gödrök fölött görnyedek,
ahogy nagyanyám, anyám is, nem,
nem a női sorsról írok, hanem
a tíz centiméter mély gödrökről,
ahová évről évre több emlék jut.
Betemetem őket, pihennek
a fagy alatt, figyelem hányan
indulnak meg tavasszal a fény felé.

Az első gödörnél mélyre csúszik
a kézi palántázó, a tudat léket kap,
hagyma zuhan a földbe,
gyerekkori kép, állok gumicsizmában,
csöpörög az eső, kékre, lilára, pirosra
festett nárciszhagymákat adogatok
anyának. Nem hiszem el,
hogy márciusban színes nárciszok
teremnek a kertben, egy sárga
sincs köztük, olyanok mint a művirág.

Második gödör, pont tíz centiméter,
üvegház nyílik, fekete tulipánok
szálegyenesen, szirmok hullnak
a huzattól, apa hagymát vesz.
Jövőre gyászba borul a kert, apa
barátnője fölött nőnek feketén.
Harmadik gödör, medvehagyma-
tenger sietni kell,
sietni kell, csöpög az eső,
gödör gödör után.

Hagymatea ötödik gödör, hányok
a szagától, potyog. Döföm a
kést, letépem a héját, potyog.
Gyűlöl, hatodik kép. El kell adni
a lakást. Potyog. Emlékek közé
döfök, hetedik kép.
Elárasztanak,
pedig még nincs tavasz,
hogy elborzadjak virágzásuktól
és meginduljanak a fény felé.

Benkő Imola Orsolya (1979. Temesvár), Szegeden és Sopronban él. Magyar-színháztudomány szakot végezett a Szegedi Tudományegyetemen. A Homo Ludens Project független színházi alkotóközösség művészeti vezetője, rendezője. Első regényén dolgozik. Ír, rendez, tanít.