Rostás Mihály versei

Részletek

Írta: Rostás Mihály

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Most születik

1.
macskák kujtorognak a
köztéri kukáknál
egy előttem szaladó azt mondta veszélyes
mellettem gördülő bőröndök.
alvadt fejeket esznek
a lépcső tetején
a korvédett részeket kivágják
szivacsot dugnak a résekbe
feltöltik gombával a nyílásokat
egy hirtelen mozdulattal
sajnálatot követelnek
a föld alatt.

2.
te sem lehetsz becsületes.
lábadat pénzért adták
mellkasodon fényezett motívummal
járod a fővárost.
mert ha túl hangosan gondoljuk
csodálatosnak
a téli éjszakát
majd utcákat eszünk érte.

3.
műanyag darabokat játszik a színház.
a népiesség jelentősége kérdéses.
mert kialvatlan emberek
saját himnuszt keresnek
errefelé.
házsor tetején integetnek
ziccerekről szóló gyűjtemények
öregurak
fogai között.
nem választanak
nyomtatott formát.
károsabb lenne képeket égetni
eladják.
az egyetlen hátráltatott ideológia képében
néhány hajléktalan dobozokat guberál.

4.
itt minden imába megnyugvást rejtenek.
erre minden egybekötött asztal
új értelmet ad a szagoknak.
itt éreztem először
hogy az
ítélethozatal
más emberhez fog kötni.

5.
árnyékot adnak
valaki gyertyákat gyújt
de nem imádkozik.
a hajlékonyság művészetét tanulják
a padkán tartózkodók.
törött korsók gyűrött jegy
a véraláfutás bújócskát játszik.
most születik meg valami.
senki sem látja.

Gyümölcsös

az utcákat kinyújtja egy lehúzásban
jártas erő ami bogyókat aggat
körtéri szemetesekre
fél évvel ezelőtt azt gondolták
hogy a zöldítés megakadályozhatja
az utcán történő prédikációkat
mára egy Izsák nevű arc szervez
sereget a Karmelita ellen

apám akkoriban sokat mesélt a késéről
az egykor húszcentis penge mára
háromban merül ki
sok disznót megélt
markolata abból az erdőből származik
ahol először ástak el egy somogyi gyereket

hogyha kezembe foghatnék
egy maréknyi időt
a nap sugarai minden
bizonnyal elkerülnék
a hátrafelé néző roncsokat

ezután visszaáll a telepi rend
minden nap annyit sétálok hogy
ne gondoljak a gyümölcseire

Rostás Mihály 2000. október 27-én született Siófokon, egy somogyi faluban töltötte a gyerekkorát. A középiskolát Kaposváron kezdte el, de onnan 16 évesen hanyagsága miatt kirúgták. Versírással komolyabban 2018 őszén kezdett el foglalkozni, autodidakta módon. Műveiben a munkahelyi élményeit veti papírra. Azóta befejezte a középiskolát. Budapesten él. Eddig a Tempevölgyben kétszer publikált, valamint 2024 decemberében jelent meg chapbookja Frottír címmel az Erzsébetvárosi Önkormányzat által.