Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Vas Viktória

Ayhan Gökhan versei

nem fizettek közös költséget, / kilakoltatták őket.

 

Dühkitörés

„...helyhiány miatt elpusztítottak 12 egészséges páviánt a nürnbergi állatkertben...”
MTI

 

Xerxészként korbácsolható
a gyerekkor kezét ostorként
magammal hurcolom
dühkitöréseimen belül
simogasd meg a fején a murénát  
mint a gondozók búcsúként
a tizenkét nürnbergi páviánt.

 

Stricik

„annyi életet akartam megélni”
Nagy Zsuka

„Strici visszatér,
hideg a fej, rossz a vér.
Imádom a nőket és ők is engem,
én meg odaadom magam,
mert nagyon nagy a szívem.”
Dopeman

 

gyerekkoromban a szomszédban stricik laktak,
jóban voltunk velük,
a közös képviselővel nem.
egyszer Pityu megkérdezte,
nem hangos-e a zene,
én azt mondtam, nem,
készült az érettségire.
a lányok név szerint ismertek. 

másszor Pityu az egyik lányt az ágyra lökte,
és levélként utána dobott néhány papírpénzt.
én, aki az öccsével, Jancsikával néztem a tévét,
megfordultam, nevettem, azt hittem, játszanak.  

később sajnos elköltöztek,
nem fizettek közös költséget,
kilakoltatták őket.

pár év múlva találkoztam Jancsikával véletlenül
az azóta bezárt sarki posta épülete előtt, erre volt dolga,
ő vett észre előbb, egy ezüstszínű BMW-ből, mint a gyerekkor,
integetett.

 

Ayhan Gökhan 1986-ban született Budapesten, költő, a Józsefváros Újság és a Népszava külsős újságírója, korábban az Üveghegy és a Mesecentrum nevű gyerekirodalmi portálok egyik szerkesztője. 2023 és 2025 között a PPKE-BTK Kommunikáció- és médiatudomány (MA) szak hallgatója. Verseskötetei: Fotelapa (József Attila Kör, 2010), János és János (Kalligram, 2013), Sókirályság (Scolar, 2021). Többek között Balogh Paci ösztöndíjas. (2024)