Rezes József versei

Részletek

Írta: Rezes József

Lyukad az ég talpa

Valeriana

Rózsabogarak ragadnak a fáradt olajba,
minden verdesésre megnyugszik
az ember. Eperfák nőnek alkaromból,
indulok a pillaszéltől felforgatott ünnepekre,
az istenekre gondolok.
Penészspórákkal viszik fel
az olajat belsőcombomra.
Ilyen lehet a fényvédetlen arc,
a behorpadt héjak, a sétálók nárciszszaga.
Hattyúnyakú angyalokban keresek menedéket.
Tengerkristályokat, tiszta, nagy vizeket
sodor magába a régi istenek mosolya.
A méregkeverők sisakvirággal itatnak, elhiszem,
hogy a macskagyökértől nyugodt a pihenés
és a hiány nem bizonyít semmit.

Elrakni

Mama inkább meghalt. A délután leveri
a szilvákat, összeszedem, megtörlöm
lila bőrüket. Keverem a lekvárt, sűrűvé
a darázslepte anyagot. Tört ütemmel
dolgozik a váll, felveszi az üst formáját.
A szilva vékony rétegekben ragad
fel a szélére. Mama otthonkáján ibolyaszirmok
hevülnek át. Lyukad az ég talpa.
Fullaszt a páratürelem,
a hús puhul, várom a csillapodást.
Kiszárad, melegszik a torkom, amikor a darazsak
kirágják belőlem a forró szilvalekvárt.

Rezes József (2002) Mátészalka. A Debreceni Egyetem magyar-etika szakos hallgatója. Verseket, kritikákat ír.