Vas Máté: Pályaváltás
- Részletek
- Írta: Vas Máté
nem-e a szavak használnak minket
Nem beszélgetek eleget
a ChatGPT-vel.
Megint egy mulasztás.
Szakmailag mibe kerül ez nekem?
Rákérdezhetnék.
Az új modell kevesebbet hazudik.
Ettől egy szerencsés
embernek érzem magam,
aki aggodalmas. Hiszen nem beszélgetek eleget
a ChatGPT-vel. Ebből még balszerencse fakadhat,
mint egy gejzír. A gejzíreket imádják a turisták.
„Where is the Parlament?” Kezdhetném így is,
kattog a vonat, meg egy gondolat.
Sosem jártam Lőkösházán,
csak Lőkösháza felé. Másik gondolat.
Önmagunk új modelljét is bejelenthetnénk,
fekete garbóban, tudják meg a pórok,
ez az ember kevesebbet hazudik.
Rámutatok egy régi fényképen magamra.
„Ez a régi modell csak mendegélt az utcán
és hallucinált.” „A mi autónk”,
mutatna rám egy kislány.
Mint egy kis szobor, fejem
a tenyeremben. Hallucinálok megint.
A kalandor előtt, aki már nem lehetek,
az oltáron, ami még lehetek.
Ugyanis jól tűröm a monotóniát
és jellemző rám a spontaneitás.
Így hát Lőkösházán bemászok egy putriba,
ott várom a kalandort,
felfénylő-kihunyó porglóriában,
négykézláb.
Hallucinálok megint. Rákérdezhetnék,
hogy a gólörömön túl hányféle öröm létezik.
De az is érdekel, hogy az inuitok
mennyi szót ismernek a hóra,
és hogy melyik szituációban
melyiket illik használni.
De az is érdekel, hogy nem-e a szavak használnak minket.
Anyámmal se beszélgetek eleget.
Ha másképp döntök,
abból még balszerencse fakadhat.
Pedig jól dönteni nehéz,
mint dobozban hajózni,
a láthatáron fejek,
monotóniatűrés meg spontaneitás.
A jó tulajdonságaink,
amik rosszak. Hajózok,
megint egy mulasztás.
Vas Máté (1996) költő, író, kritikus, az ELTE Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történelem Doktori Program hallgatója. Szentesen született, Öcsödön és Szarvason élt, Budapesten él. Újságíróként dolgozik,
