Vida Kamilla versei

Részletek

Írta: Vida Kamilla

mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!

Megkérdeztem a férjemet, hogy szerinte nárcisztikus vagyok-e, és nem azonnal válaszolt

Egy politikai műsort vezetek,
amiben időnként bíráljuk a kormányt.
Nem ideálisak a demokratikus állapotok az országban,
ahol élek, ezért megfordult már a fejemben,
amikor három egymást követő napon egy ismeretlen szám hívott
reggel tízkor, és nem szólt bele senki, csak lihegett,
hogy van összefüggés a munkám és a hívások között.
De nem mertem erről beszélni, mert megijedtem:
beképzelt pöcsfejnek tartanak majd,
aki annyira el van szállva magától, hogy azt hiszi,
olyan fontos ember,
hogy figyelteti az állam.
De most újra eszembe jutott,
ahogy a Rákóczi úton láttam a szinte kihívóan
tekergő térfigyelőkamrákat:
addig álltam az egyik előtt,
míg végre felém fordult:
belemosolyogtam.

Valamiért érdekel, szimpatikusnak gondol-e, aki néz.
Tetszem-e neki, gondol-e rám munkaidőn kívül,
szurkolt a bértárgyalásomon?
Strigulázza, mennyit hazudok anyámnak?
Feláll neki, mikor szexchatelek?
(Vajon miért férfinak képzellek el?)
Jó embernek tart, rossznak, vagy tök átlagosnak?
Szereti a verseimet? Megvette a könyvemet?
Ja, dehogy, megvolt neki kéziratban!
És ezt a versemet olvassa?
Igen, rólad szól, ajándék! (Sokan irigyelnének.)
Felkeresel majd egyszer és elmondod a véleményed?
2030. június 10., 17.00, Tütü Tangó Kert Cafe? (Jó ott a pizza.)
Szívesen megismernélek.
Sokat szorongok azon,
hogy nem szeretsz.

Our last summer

augusztus 30-a van,
ezen a héten csak ezt a számot vagyok képes hallgatni,
ráadásul a colin firth-verziót,
mindegy: a sznobokat az első könyvemben már úgyis elijesztettem!
hasamban pillangók döglenek:
szeretlek téged,
de félek
és a hazámat is féltem
a haláltól.

mint látható, nem születtem bonyolult embernek.
sok mindennek utolsó nyara ez:
ősztől bekötött szemmel ülök majd egy boltban,
szűkek a polcok közötti átjárók,
kristálypoharakat árulnak,
tudom, hogy nem mozdulhatok,
csak a szám mozoghat majd, beszélek,
hónapokig beszélek és beszélek,
vigyáznom kell arra, amit még nem láthatok.
ha vége lesz és leveszem a kendőt,
téged akarlak látni,
először téged megölelni,
aztán mindenki mást,
aki ellenségének hitt.
csak attól félek, hogy miközben szeded ki a
tenyeremből a szilánkokat, azt fogod mesélni:
amíg én a boltban ültem, egyedül,
az emberek egy reggel elfelejtették,
mi az, hogy ölelés,
neked is csak furcsán dereng,
most, hogy megemlítettem,
hogy volt ilyen.

Vida Kamilla (1997, Pécs) költő. Első verseskötete Konstruktív bizalmatlansági indítvány címmel jelent meg 2021-ben a Magvető gondozásában.