Molnár Boróka: Gyerekszoba

Részletek

Írta: Molnár Boróka

Akkor voltam utoljára boldog

A ház fordulójában,
a fiókok mély ceruzaszagában,
hátamat a falnak vetve
találtam meg a szilvaszagú utcán
a misztériumvarázslatok helyes szórendjét.

Az iskola mögötti fű magas volt,
elképzeltem,
ahogy az ég vérbe borul,
és nekem fontos feladatom lesz.

Emlékszem a kispadra,
amin átvettem a cipőmet,
amikor a napközi hátsó szobáiban
szakadt angyalokkal
játszottunk.

Akkor voltam utoljára boldog.

Apró, szőke tekintetű gyerekek,
mint papundekli-angyalok
lógtak felettem.
Nem voltam se apró,
se szőke tekintetű,
hatalmas voltam és sötét.

Szavaltam,
mint jókislányok a templomban,
lüktetett az arcom,
a Jóisten is látta,
hogy nem vagyok közéjük való.
A Jóisten is nevetett.

A tó a nyírfákkal,
oda jártam elfogyni,
hátha akkor lenyelnek,
és végre beléjük olvadhatok.

Molnár Boróka 2004-ben született Érmihályfalván, Partiumban. Klasszika-filológia szakos hallgató az ELTÉ-n. 2021-ben aranyérmes lett a Szegedi Egyetem Gyakorló Gimnáziumának drámapályázatán. Részt vett a FISZ Junior kreatív írás kurzusán. A Pesti Bölcsész Újság szerzője. Verseit eddig a Helikon közölte.