Wölfl-Molnár Eszter versei

Részletek

Írta: Wölfl-Molnár Eszter

Túl sokáig volt a bordák mögött

Fényre száradó
Ha összeragasztanál,
először illeszd össze a lecsiszolt darabokat,
mint aki az apróra tört fakérgekkel
játszik. Eldöntheted, hogy minden szilánkot
a helyére ragasztasz, vagy hagysz köztük
egy rést. Egy odú a fa közepén.
A ragasztó vonalát fesd le aranyszínű festékkel,
a hiányzó rész körvonalát a legvastagabban,
majd tedd ki a kertbe száradni.
Ha megdermedt a festék,
szórhatsz napraforgómagot
az indulásra kész madaraknak,
hátha kiesik egy pár szem a csőrükből,
amit az eső belemos a földbe.

Kilégzés
A nyelvemet kinyújtom,
hogy érezzem a sós ízt.
Óvatosan eresztem
a vízbe bőrömet, rétegenként
válik le a húsról.
Az érhálózat, mint egy összegabalyodott
karácsonyfafüzér, lebeg körülöttem.
A belső szervek elsodródtak egymástól,
de a tüdő nem akar megválni a rácsoktól.
Túl sokáig volt a bordák mögött.