Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: A szerző archívuma

Tamás Dénes versei

2 x 2 = 4

Szétrobban

ha megpróbálom
elgondolni Istent,
begörcsöl és szétrobban
az agyam

ezért más nevekkel helyettesítem,
olyanokkal mint:
simogatás,
szeretet,
halál,
reggeli harmat,
barna lóügetés,
2 x 2 = 4

így is szétrobban,
de a robbanás utáni fényben,
a könnyűléptű árnyak között,
Téged látlak közeledni

 

Közeledés

hatalmas követ találtam a folyóparton,
felcipeltem lakásomba,
fürdőkádban megtisztítottam,
rongyok között megszárítgattam,
majd farönkre helyeztem
simogatni kezdtem,
tenyeremet többször végighúztam durva felületén,
lassan tapogattam ki mélyedéseit,
hagytam, hogy hozzá idomuljak, nehezüljek

végig te jártál a fejemben

 

Simogatás

ha csak az ujjaimmal beszélgethetnék veled,
először lehunynám a szememet,
lehet úgy élni,
hogy látni felesleges,
megnyílnék valami nagy, belső sötétségre,
mégis, mintha tízezernyi gyertyaláng lobogna benn,
először a homlokod felé tapogatóznék,
a legegyértelműbb ellenállásba szeretnék ütközni,
hogy onnan koppanjak vissza
omlékonyabb tájékok felé,
a hajlat, ami elmesélhetetlen,
a begyűrődés és a kiszabadulás,
apró vájat mélyén hideg patak csörgedezik,
csak a rémület zongorázik a lábujjakon,
veled masszírozom ki szomorú görcseim,
márványtérdek fölött halk didergés kezdődik,
oly széles a keskeny,
oly szoros a tág,
érinteni, de nem fogni,
soha nem fogom megtanulni,
állandó emelkedésben lenni,
de nem lehet átúszni az óceánt,
mégis, mielőtt végleg elmerülnék,
megkönnyebbülten sóhajtok fel,
beléd bontódtam

 

Tamás Dénes 1975-ben született Rétyen. Szépíró, a csíkszeredai Sapientia EMTE kommunikáció szakának a tanára. Legutolsó verseskötete: A lazacok szeretkezése, Napkút Kiadó, Budapest, 2025.