Nagy Izabella versei

Részletek

Írta: Nagy Izabella

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Új évkezdet Jézussal

Éjfélkor együtt énekeltük a Himnuszt,
szép szokás ez,
szerettem volna fogni a kezét,
nézni a szemét, ahogy
nevető, barna és kegyelmes.

Nem tudom, miért választott ki arra az estére,
kérdezett, válaszolt asszonykérdéseimre,
szájívére rálógott bajuszát igazgatta.
Megrémültem, egész éjjel csókoltam volna,
amikor épp nem filozofáltunk.

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.
Kezemet tördelve magyaráztam magamnak,
ez nem csak ennyi volt,
dolgunk van egymással.

Harminchárom éves, én meg vagy kétszer annyi,
véletlen találkozás az év kezdetén.
Úgy jár vele a nyugalom,
mint hóesés a város közepén,
talán kitart reggelig.

Éjszakák Csepelen

hiszed-e az Istent
innen a combom tövéből
hogy lesz hajnalhasadás
összegömbölyödve vékony
takaród alatt
lesz-e megbocsájtás
vagy templomodba zárkózol
magamra hagyva a reggeli imában
máris külön utakon járunk
én felfelé tekintek
párzó galambok egy üres fán
te a lábad elé
kavicsokon és nagy rögökön
elbotolva
feljutunk
feljuthatunk.

Nagy Izabella 1974. április 21-én született Zalaegerszegen. Költő, tanár, drámapedagógus, a Fiatalok az Élet Küszöbén prevenciós program foglalkozásait vezeti általános iskolásoknak. Hívő református. Szövegei először a Petőcz András vezette Jelenlét írókörben alakultak, 2013 óta publikál. A menny innenső oldalán című regénye 2015-ben jelent meg a Parakletos könyvesházban, Időszilánkok című verseskötete 2016-ban az AB-Art kiadónál, majd 2019-ben Az Óperenciás tengeren is túl című regénye ugyancsak a Parakletos könyvesház kiadásában került megjelenésre. Rendszeresen publikál és szerkeszt a Miklya Zsolt vezette Író Cimborák gyerekirodalmi műhely blogján. Versei különböző irodalmi lapokban jelennek meg (Élet és Irodalom, Tiszatáj, Vörös Postakocsi, Irodalmi Jelen, Litera-Túra Irodalmi Magazin, Ambroozia Irodalmi portál, Artemisia online irodalmi folyóirat).