Sebestyén Ádám versei

Részletek

Írta: Sebestyén Ádám

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak

Eszkaton

Kopár magaslaton ér az utolsó
nap. A völgyben már tombolnak
a fák, haragjuk égre lobban,
ítéletre készen. Otthonaim
is lehettek volna a kiöntött
városok. A háztetők hullámot
vetnek, majd felfeslik a táj.
Vibráló árkádsor, szőlőlugasok,
végül a tengerpart üdvösségen
túli nyugalma. A fövenyen
szétdobált kerti bútorok.
Lampionhold kel, gyulladnak
égi fényfüzérek, csak épp
a vendégsereg nincs sehol.
Talán késnek, de az is lehet,
hogy én vagyok rossz helyen.

Hajótörés

A polcot anyám biciklijén toltuk hazáig,
két oldalt fogva, mintha viharvert
tutajba kapaszkodnánk. Át a panelok ölelte
játszótéren, átjárók tetovált, húgyszagú
hajlatai közt. Csak a rakéta-mászóka hiányzott,
ahonnan a horizontot kémleltük évekig.
A felnőttek úgy hívták, lakótelep. Kikötőink,
a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak,
de a tenger semmit se változott, kólasötéten
hullámzik azóta is. Hallani moraját, amikor
partra mosott kagylót teszek a hatalmas polcra.
Telepakoltam könyvvel és bekeretezett
fotókkal. Helyet kapott rajta egy korsó
homok, gyerekrajz, gyurmafejbe tűzött
gólyatollak, de akárhogy roskadozik,
még elférne pár darab a kettőtört árbocból,
vagy kulcsra zárt kincsesládáink
egyike, amit már sohase fogunk kinyitni.

Sebestyén Ádám 1992-ben született Szekszárdon, Győrben nőtt fel. Költő, kritikus. Tanulmányait az ELTE-n folytatta. Első kötete Őzek nyara címmel jelent meg 2022-ben.