Karácsony Orsolya versei

Részletek

Írta: Karácsony Orsolya

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. 

Kihallgatás

Nem tetszik itt neked. 

Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, 

az elsötétítésben nem hiszel, 

neked nincsenek titkaid, 

áttetszővé válsz a vetítő fényénél. 

Kerülöd a végleteket, 

a „kegyetlent” le sem tudod írni, 

altruizmusból vállaltad a darázscsípést.

Egyik szemed a termet kutatja, 

a másik az ablak mögötti világot. 

Nem szabad elfelejtened: 

csak átutazóban vagy. 

Fészer

A ketrec még csak kicsit rozsdás, 

a borostyán nemesít. 

Eltűntek a szárnyasok, el a szőrösek, 

ez itt már nem falu. 

Szedett-vetett kövek vezetnek a fészerig,

egyformára csiszolta őket az eső és a kor,

belesimulnak a malterba, 

ami helyenként megadta magát, 

botlat, ha nem figyelek. 

Dohos és állott tégla keveredik a nyárral, 

néha a tavasszal, ha nem vagyunk lusták kijönni. 

A tető kicsit beázik,

nem javítja meg senki. 

Régen órákig ültem itt, 

figyeltem a kotyogó, gágogó társadalmat,

ma csak az üresség néz vissza rám, 

félelmetes.

Félek, ez vár rám is.

Karácsony Orsolya 1988-ban született Debrecenben. A Debreceni Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója. Versei legutóbb a Nincsen, a Literán, a Székelyföldben, a Helikonban és az Újváradban, korábban pedig az Irodalmi Szemlében és a Semmi ágán című antológiában jelentek meg.