Hírlevél feliratkozás

Keresés

Németh Gábor Dávid gyerekversei

Mikor pislog, egy pillanatra / mindig máshova kerül. / Ezer helyen van egyszerre, / világok közt háborog, / ezer dologba néz bele, / el is fárad hamar. // De álmában csak egy helyen jár, / mindig ugyanott. Tükörfalú / szobában kapirgálja / magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid 1994-ben született Budapesten. Költő, kritikus. Első verskötete Banán és kutya címmel jelent meg a FISZ gondozásában, 2017-ben.

 

 

Cókmókszedő

 

Mintás szeretne lenni, hogy elnézzék.

Mindent magára szed.

Azt hitte, a viselés ad neki formát.

Magára hívott maszatos nyelveket, tejüveges

varázslókat, púderes monstrumokat és

vattazsákos bűbájt. Legyenek ők a mintái.

Azóta annyira mintás, hogy ő már nincs is,

övé minden szín és forma,

de a legszebbikbe sem tud belefeledkezni.

 

 

Martalóc

 

Martalóc mindent összeszedett,

ami szembejött vele. Olyat is,

amit nem akart. Kastélyokat,

babonaarcokat, átrendeződő bundákat,

hattyútrappolást. Bizsu a világ körülötte.

 

Annyi mindent gyűjtött össze,

mikor magára gondol, rögtön valami más is

eszébe jut, ami nem ő maga.

 

Lassan elfogy a világ, már csak alatta

egy talpalatnyi. Ahogy hajol érte,

lebillen róla, és keringenek összekapaszkodva,

hogy Martalócot a világméretű

hasa le ne húzza.

 

 

Tajtékszemű

 

Mikor pislog, egy pillanatra

mindig máshova kerül.

Ezer helyen van egyszerre,

világok közt háborog,

ezer dologba néz bele,

el is fárad hamar.

 

De álmában csak egy helyen jár,

mindig ugyanott. Tükörfalú

szobában kapirgálja

magát a tapétát.

 

Németh Gábor Dávid