Laura Solomon versei

Részletek

Írta: Laura Solomon

Képzeld el, hogy visszafelé élsz, / Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi, / Lerázod magadról a férgeket, / Az időskor vékonyságát kihízod, / Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz, / Egészen vissza az ikrek születéséig, / Egészen az első házasságodig, / Azután – a visszájára fordulva – / Hirtelen zsugorodás

Prognózis

Tíz év, mondják, meg néhány ide vagy oda.
Hát, mi az a pár év barátok között,
Vagy köztem és a Nagyfiú között – tudod, Hogyishívják.

Szeszély – Isten helyében elítélném magam,
Ki vagy te, ki évekig felém se néztél, de ajtómon kopogsz a szükség idején?

Magamra lelnék, a vágyakozóra, a rászorulóra, az önelégültre, a betegség idején önsajnálóra,
S nem arra, aki, Hé! az életigenlő, a pillanatnak élő, az egészséges és a fitt,
Jól táplálkozó és sportos.

Tudom, átmossák az elméd, de próbálj meg pozitívan gondolkodni.

Az élet rövid, a művészet vég nélküli.
Íme, itt e jelentéktelen próbálkozásom az örök életre,
Kósza lövésem a halhatatlanság felé.

A vessző az íjtól elrepül, de röpte elhajlik,
A céltól messze hull alá.

Halld, a kutyák ugatnak,
Én a költészet útján járok,
Vidámszín rongyok, kordbársony ruhám,
Ó, milyen merész.

A városiak leginkább csak elkerülnek,
Kenyérhéjjal vagy kövekkel dobálnak,
Kemény páncél, ez kell a játék során.

Hogyan kezeljük az élet rejtélyes csavarjait.
Hogyan reagáljunk, ha az események rosszul alakulnak –
Az ejtőernyő meghibásodik,
A tyúk nem ad tojást,
A ház tűzbe borul, s a földdel lesz egyenlővé.

Hogyan is tudnék válaszolni itt és most.
Hallasz engem?

Mindenki csak az odaútra vesz jegyet,
A bölcsőtől a sírig.

Képzeld el, hogy visszafelé élsz,
Kiszállsz a koporsóból, mint egy zombi,
Lerázod magadról a férgeket,
Az időskor vékonyságát kihízod,
Munkáséveid alatt végig terebélyesedsz,
Egészen vissza az ikrek születéséig,
Egészen az első házasságodig,
Azután – a visszájára fordulva –
Hirtelen zsugorodás,
Tinédzserkorodon keresztül
Kiskamasz évek zaklatásain, gúnyolódásain át,
Gyermekkorod totyogó énje felé,
Mikor színekkel és formákkal kísérleteztél,
Egészen fogzásodig,
Mikor addig csócsáltad a kekszet,
Míg a metsző elő nem tört.

S tovább édesanyád védőfalai közé,
Az anyaméhbe, befészkelve, – egy kis babszem vagy,
Hozzád minden táplálék a köldökzsinóron át jut el.

Körforgás ez – a végén a kezdetekhez jutsz,
Visszafelé hét korszakon át,
Tíz év, mondják, meg néhány ide vagy oda,
Gyöngykapu vár, vagy örök tűz fogad
Ozymandiás? – annak képzelem magam?

Ha vetted a fáradtságot, hogy elolvasd,
Még mindig élek.

Négy fal

Valaki épp szül a szomszéd szobában.
Kilenc hónap után itt a nagy megérkezés.

Eközben mi, a jövővel vagyunk terhesek –
Lehetőségekkel terhesek,
Egyesével felnyílunk – egy kitáruló ajtó, egy meghívó.

A bába érkezik, oxigént hoz,
Amire semmi szükség.
Még néhány nyomás,
A köldökzsinór elvágva – lejárt az idő,
Három kiló tökéletesség született.

Műtét után

Senki sem szólt, milyen unalmas lesz.
Oly sok időm lett elütni –
Dalí hatalmas, elfolyó órái tudják csak, mennyi.

És sehol sem vártak, bolyongtam az
Egészségügy útvesztőiben.

Mit is kezdjek a műtét utáni napokkal?
Üljek csak, bámulva fehér falakat,
Lófráljak a helyi plázában,
Keressek nyugtot vidéken,
Friss és sok levegő – az majd segít, azt mondják.

A Kiwi-módszer a csendes kétségbeesés –
Tíz éved van hátra, szedd be naponként.

Laura Jane Solomon (1974–2019) új-zélandi születésű regényíró, költő és dramaturg. Több műfajban alkotott; tíz prózakötet és két verseskötet szerzője. Számos nemzetközi irodalmi verseny kiemeltje, 2004-ben és 2005-ben Bridport-díjat, 2009-ben Proverse-díjat nyert.

Lauer Péter (1978) tanár, költő. Verseit, műfordításait többek között a Műhely, a Napút, az Ezredvég, a Bárka, a Vörös Postakocsi folyóiratok, a KULTer.hu és a Yeats Reborn project közölte.