Luciana Ratto (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Apu, melyikünket mentenéd meg?

Részletek

Írta: Luciana Ratto

Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

– Apu, ha én és Marco fuldokolnánk, melyikünket mentenéd meg?

Ki nem állhatom az olyan kérdéseket, amikre nincs válasz.

– Na! Melyikünket mentenéd meg? – köti az ebet a karóhoz.

– Mindkettőtöket megmentenélek.

– Azt nem lehet, választanod kell.

– Nem tudok választani, kutyus, mindketten a gyerekeim vagytok. Egy apa nem választhat.

Kutyusnak hívom, de már zavar. Az embereknek ez az igénye, hogy dédelgessék őket, hogy ők legyenek az egyetlenek, és hogy ezt hallják is… Azt mondják, a második gyerekkel megduplázódik a szeretet, azt mondják, hogy ezt kell mondani az elsőszülötteknek, de most két kiskutyaszem könyörög, hogy őt válasszam, és hagyjam veszni a másikat.

– Nem tudok választani. Majd én leszek a Szuperapu.

– Akkor is, ha Marco rossz gyerek?

– Akkor is, ha Marco rossz gyerek – válaszolom, és befejezettnek tekintem a beszélgetést.

Úgy tűnik, meggyőztem. De aztán ismét támadásba lendül, más irányból közelíti meg a témát:

– Jó, és mi van, ha mi ketten fuldoklunk? Elmenekülsz vagy engem mentesz meg?

Arra kér, válasszak ő és énközöttem. Ez sokkal könnyebb kérdés, de becsapós. Azt szeretném válaszolni, hogy őt, persze hogy őt mentem meg, ehhez kétség sem férhet. De Giulia esetében nem ez a megfelelő válasz.

– Mindkettőnket megmentem, kicsim.

– És ha nem sikerül?

– Sikerül.

Nem hagyok más lehetőséget. Kell a bizonyosság. Legalábbis most. Még nem áll készen.

Elégedettnek tűnik. Majd hozzáteszi:

– Mert mi is lenne aztán velem nélküled?

Hát, igen, mi lenne? Ki csinálna reggelit, ki adna neki jóéjtpuszit, ki vigasztalná meg, ha sír, ki segítene neki felállni, ha elesik, ki…?

– Feltalálnád magad, szívem.

– Nem is – feleli szárazon. Talán tényleg véget ért ez a beszélgetés. Visszatérhetek az e-mail-jeim olvasásához, és közben a vacsorát is készítem.

– Apu?

– Igen? – helyezem magam ismét szolgálatba.

– Ha Jack és Marco fuldoklik, melyiküket mented meg?

Variációk egy témára.

– Marcót – zárom rövidre: ez könnyű kérdés.

– Nee – picsog. – Szegény Jack! Jacket mentsd meg, Marco tud úszni.

– Jack is tud úszni, különben is csak egy kutya.

– Az én kutyám! – mondja kétségbeesve.

– Marco meg a te testvéred!

– Apu?

– Mondjad.

Már fáradt vagyok. Késő van, a vacsora még nincs kész, és még nem válaszoltam minden e-mailre. Giulia nem adja fel.

– Nekem nem kell testvér.

Telibe talál.

– Apu?

– Mondjad.

– Amikor Marco született, miért őt választottad anyu helyett?

Tudtam, hogy előbb-utóbb ide lyukadunk ki.

– Anyu választotta, ő akarta, hogy Marcót mentsük meg. Mert már azelőtt szerette, hogy megszületett.

– És engem? Engem nem szeretett?

– Dehogynem. Minden másnál jobban.

– És akkor miért… – elharapja a mondatot, aztán így folytatja: – Apu?

– Mondjad.

– Te ne csinálj ilyet.

A szöveg eredetileg a Pastrengolit folyóiratban jelent meg, olaszul ezen a linken olvasható. 

Luciana Ratto Palermóban született. Modern irodalomtudományból szerezte a diplomáját. Tanárként dolgozik.

Sokcsevits Judit Ráhel 1998-ban született Balassagyarmaton. Könyvtárosként dolgozik, emellett írással és műfordítással foglalkozik.