Ocean Vuong (f. Nagy Benedek Máté, Dobosy Tímea, Galda Gábor Attila): Küszöb
- Részletek
- Írta: Ocean Vuong
Énekelt. Csak erre emlékszem.
A testben, ahol mindennek van ára,
egy koldus voltam. Térden állva
lestem be a kulcslyukon. Nem a
zuhanyzó férfit néztem, hanem
a rajta keresztülhulló esőt: a gömbölyű vállain
elpattanó gitárhúrokat.
Azért emlékszem erre,
mert énekelt. A hangja –
teljesen kitöltötte a belsőm,
akár egy csontváz. Még a nevem is
kegyelemért könyörögve
térdelt le mellettem.
Énekelt. Csak erre emlékszem.
Mert a testben, ahol mindennek ára van,
éreztem, hogy élek. Nem tudtam,
hogy van ennél jobb ok.
Azon a reggelen apám elhallgatott
— sötét csikó megmerevedve a zuhatagban —
és meghallotta visszafojtott lélegzetem
az ajtó mögött. Nem tudtam, hogy
egy dalba való belépés —
a visszaút elvesztésébe kerül.
Így hát beléptem. Így hát vesztettem.
Mindent elvesztettem, szemeimet
szélesre tárva.
Fordította: Nagy Benedek Máté
A testben, ahol mindennek ára van,
koldultam. Térden állva
bámultam a kulcslyukon át, nem
a zuhanyzó férfit, hanem az esőt
átszitálni testén: gitárhúrok szakadását
meghajló vállain.
Énekelt, ez az, amiért
emlékszem. A hangja –
kitöltötte belsőm, mint velő
a csontjaim. Még a nevem is
térden állva könyörgött
a kegyelemért.
Énekelt. Ez minden emlékem.
Hogy a testben, ahol mindennek ára van,
feléledtem. Akkor még nem tudtam,
hogy volt egy valódibb ok.
Hogy egy reggel majd apám megtorpan
– ében csikó zuhatagba meredve –
és keresni kezdi visszafojtott lélegzetem
az ajtó mögül. Nem tudtam, hogy az ára
egy dalra fakadásnak – a visszaút
elvesztése.
Beléptem. Elvesztettem.
Elvesztettem mindent, tágra
nyílt szemeimmel.
Fordította: Dobosy Tímea
A testben, ahol ára van mindennek,
koldus voltam. Térdelve néztem
a kulcslyukon keresztül, nem
a zuhanyzó férfit, hanem az esőt,
ami áthullott rajta: gitárhúrok szakadását
izmos válla fölött.
Énekelt, emiatt
emlékszem. Hangjával
teljesen kibélelt, mint
egy csontváz. Még a nevem is
letérdelt bennem, kegyelemért
esedezve.
Énekelt. Ez mind, amire emlékszem.
Mert a testben, ahol ára van mindennek,
éreztem, hogy élek. Nem tudtam,
hogy van rá jobb okom.
Hogy egy reggel apám megtorpan
– sötét csikó a szakadó esőben –
& keresni kezdi elfojtott lélegzetem
az ajtó mögött. Nem tudtam,
hogy ha belépek egy dalba, annak az
az ára, hogy elvesztem a kiutat.
Szóval beléptem. Szóval elvesztettem.
Mindent elvesztettem
tágra nyílt szemekkel.
Fordította: Galda Gábor Attila
