Paul Murray (f. Bartók Imre): A méhcsípés

Részletek

Írta: Paul Murray

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

regényrészlet

Imeldának lánykorában volt egy Táncos nevű macskája Nos lehet hogy igazából nem így hívták Valaki más macskája volt mindenesetre egy nyáron elkezdett bejárni a kertjükbe és ő így nevezte el A leggyönyörűbb fekete bundája volt Olyan fekete mint egy lyuk az univerzumban Gyönyörű macska alakú fekete lyuk izzó zöld szempárral

Ez a fiú is ilyen volt A feje olyan fekete aminél semmi sem lehetne feketébb és a szeme is egészen fekete és a teste ruganyos a pólója alatt szintén fekete aminek láttán eszébe jutott az a macska ahogy elslisszol a keskeny hátsó fal alatt amely elválasztotta az udvarukat a szomszédtól ahol a kert tele volt kerti törpékkel és aztán egyszer beszökött az ablakán miközben ő az ágyán feküdt és kimeresztette a karmát és nekiugrott a mellének a mancsával kezdte cirógatni a pamuton keresztül és közben dorombolt és dorombolt mintha azt mondaná Igen igen úgyhogy nem állította meg noha fájt de azért tetszett neki a dorombolás továbbterjedt a hasára és tetszett neki hogy a macska mennyire élvezi az újonnan megnőtt mellébe mélyeszteni a karmát ami már egyébként is fájt és most százszorosan fájt de azért élvezte

Ilyen férfi volt Úgy mozgott akár az a macska Mint aki épp csak egy kevéske fájdalmat okoz és nem akarod megállítani mert élvezed és ő is élvezi hogy fájdalmat okozhat Frank is ilyen volt egy kicsit Fekete de kevésbé fekete csinos de nem annyira mint ez akivel szemben ha kislány lett volna Imelda teljességgel elveszettnek érzi magát

Csakhogy már nem kislány volt és jól tudta aki ilyen csinos azt mindig csak egyvalaki érdekli Mégpedig saját maga Különösen ha férfi az illető Úgyhogy röviden barátságtalanul végignézett rajta mintha csak azt mondaná megvan a számod haver mire a mosolya szélesebbé vált hiszen nyilvánvalóan mind ezt csinálják A nők a szapora szívverésükkel Az anyukák a babakocsijaikkal a napszemüvegeikben A dizájner farmerekben amelyeken ott virítanak a répapüré nyomai

Nos tehát mondta lengyel akcentussal beszélt de egy kis dublinit és talán londonit is felszedett magára Ne aggódjon hölgyem mindenre találunk megoldást

A karja tele volt tetoválásokkal ami általában hidegen hagyta de ezek a tetoválások úgy kacskaringóztak a kemény izmai körül hogy könnyen révületbe ejthette volna A levegőben zsír- és fémszag terjengett Forróság anélkül hogy igazán meleg lett volna Amikor felé nyújtotta a kezét először azt hitte meg akarja rázni Aztán rájött hogy mit akar elpirult és átnyújtotta a kocsikulcsot

Ne aggódjon mondta ismét aztán hozzátette hogy az árvíz miatt nagyon sok a munkájuk beletelhet néhány napba

Ez meglepte Igazán értékelném ha még most tudna vetni rá egy pillantást aztán hozzátette A főnök felesége vagyok Dickie felesége

Ha emiatt esetleg kiemelt bánásmódban reménykedett vagy azt hitte hogy a másik rögtön térdet hajt akkor csalódnia kellett Mindössze elmosolyodott mintha szórakoztatónak találná a dolgot A szeme még zöldebb volt mint amilyennek elsőre látta néhol aranyszínű pettyekkel

Nem tudtam hogy Dickie-nek ilyen gyönyörű felesége van

Akár egy pofon olyan váratlanul érte ez a megjegyzés Alig hitte el hogy megtörtént Csak nézett rá mintha azt kérdezné Tessék?

De ő csak mosolygott Izzó ártatlan mosollyal adta az értésére hogy nem gondolta komolyan Az ilyen férfiak állandóan ezt csinálják Csak játék az egész te is vele játszol és próbálod nem elárulni hogy számodra már nem játék de persze enélkül is tudja

Azt hiszem még jobban tisztelem Dickie-t mint eddig mondta Hogyan tett szert egy ilyen hölgyre?

Attól tartok nem értem mondta lassan és jelentőségteljesen

A mosolya lelohadt feltartotta a kezét Elnézést nem akartam tiszteletlen lenni Az én hazámban udvariasságnak számít megmondani egy nőnek ha gyönyörű Itt talán mások a szokások

Behozom a kocsiját és rögtön megnézem Elnézést mondta ismét

És valahogy miközben beszéltek sikerült ráügyeskednie a Camryt az emelőre anélkül hogy Imelda észrevette volna Most megnyomta a gombot a kocsi felemelkedett egészen addig amíg már felettük lebegett Különös volt így látni elválasztva a talajtól Erőtlenül feltárt alsórésszel

Hogy hívják? kérdezte majd sietve hozzátette Csak hogy felírjam

Megmondta a nevét A férfi felnevetett Kurta meglepett ugatás Mi olyan vicces

Semmi mondta és vigyorgott

Azt kellett volna mondania hogy ötkor visszajön a kocsiért Gondoskodjon róla hogy addig kész legyen

De nem ezt mondta Kétségkívül vonzotta valami ebben a fiúban Akár egy örvény amely magával rántotta a mélységekbe Árulja el

Megrázta a fejét Különös mondta

Mi olyan különös Az orrát megtöltötte az olajszag A sós testszag

A neve

A nevem

A neve… Ide van tetoválva a… Hogy is mondják… A hátsójára mutatott

Az órájára pillantott szedte a holmiját és ezúttal tényleg indulni készült

Komolyan mondom Ne haragudjon Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre

Nevetett De aztán abbahagyta a nevetést És a szemébe nézett és Imelda tudta hogy az egész begyakorolt a részéről ennek ellenére lénye egy része mintha érezte volna hogy egy ajtó kinyílik és a résen keresztül valami varázslatos tárul fel Mégis mit hittél milyen lesz felnőni megházasodni szeretve lenni miközben egy parányi szobában fekszel nyáron és egy macska karmolássza a melledet

Jöjjön megmutatom Visszatért a viccelődéshez Jöjjön nézze meg ígérem És ha kiderül hogy hazudtam kirúgathat rendben? Mondja meg Dickie-nek még ma kirúghat elmegyek nem fogok tiltakozni

És ha igaz? Erről a részről már nem beszélt Kinyújtotta a kezét és ezúttal Imelda megfogta Hagyta hogy magával húzzák Csak egy kis mulatság mondta magának miközben a fejében ott szánkázott a gondolat Ez komoly? Mi van ha komolyan gondolja?

Elmentek a garázs mellett a kocsik szomorkás tetemei mellett A srác közben végig dumált Ömlött belőle a szó csak hogy elvonja valamivel a figyelmét Aztán megérkeztek egy kis bódéba a sarokban ahová a szerelők húzódtak be telente dohányozni Kinyitotta az ajtót Imelda hátrapillantott a válla fölött de senki sem volt a közelben Követte

A hamu és az elnyomott csikkek szaga kis híján ledöntötte a lábáról A falra a Premier League tavalyi sorsolását szögezték ki Néhány félmeztelen lány fotóját valami magazinból kivágva Alig fértek el ketten de még mindig dumált és nevetett mintha csak játszanának Aztán becsukta az ajtót

Maga igazán gyönyörű mondta

Lássuk felelte élesen mintha nem érne rá egész nap miközben olyan szavak zúgtak a tudatában mint sors és rendeltetés és a szíve kalapált a belsejében mert habár ő is gyakran érezte a csábítást mint mindenki és habár a lányok állandóan azzal cukkolták hogy sosem volt hűtlen Hiszen hiba lett volna és bűn de azért is nem volt az mert sosem akarta igazán Nem hitt benne hogy valaha lehetne olyan mint amilyen Frankkel volt akivel közben szintén nem történt meg olyan úgyhogy nem akarta kinyitni azt az ajtót amelyet érte tartott zárva De volt valami ebben a fiúban amivel szemben nem volt helye ellenkezésnek csak megadásnak És ha igaz amit mond mégis mi más lehetne mint égi jel?

Úgyhogy nézte hogy elfordult tőle kicsatolta a kezeslábasát leengedte magáról a pántokat majd a csípőjéhez dugta a hüvelykjét letolta a nadrágját és az alsóját elég lányosan hogy feltárja a

A TE NEVED

szavakat a seggén A TE az egyik felén a NEVED a másikon nagy fekete cirkalmas betűkkel

Hátravigyorgott a válla fölött Most te jössz mondta

Imelda szóhoz sem jutott Egy percig csak meredten nézett előre Képtelen volt levenni róla a szemét Aztán pislogott egyet Elslisszolt mellette kiment az ajtón Hogy odakint azzal szembesüljön természetesen mindenki aki az imént eltűnt a műhelyből visszatért és komoly erőfeszítést tesz azért hogy normális képet vágjon és közben a férfi jön ki utána és éppen húzza fel a gatyáját és a nevén szólítja Imelda nem „A TE NEVED” de ő nem fordul vissza és nem néz se balra se jobbra a lehető leggyorsabban kifelé tart a helyről ki az utcára és minél messzebb az arca lángol imádkozik hogy ne fusson össze senkivel azon gondolkozik az Isten szerelmére mégis hogy engedhette hogy becsalják abba a kis kalyibába Hogyan

Ennyire kétségbeesett volt Ő akit Papa régen a szobájába zárt hogy távol tartsa a fiúktól Most pedig nem volt más csak egy háziasszony akivel ezt meg lehet csinálni Egy újabb készséges bolond akivel bármelyik szerelő eljátszhatja az idióta tréfáját

Dühében először arra gondolt hogy elmondja Dickie-nek de aztán elképzelte a kérdéseket Pontosan mit csinált? Hogy érted hogy szemérmetlen volt? Mit mondott? És aztán elkezdene papolni a munkáltatói törvényről és hogy először is írásban rögzíteniük kell a panasz pontos természetét különben mindenféle jogi eljárással kell szembenézniük stb. stb.

Úgyhogy sosem szólt róla és hosszú ideig nem is ment vissza a műhelybe azt a fiút Ryszardot sosem látta többé Valahol hallotta hogy elment de nem emlékezett rá hogy kitől

Csak most jut eszébe hogyha elmondja Dickie-nek Ha ragaszkodik hozzá hogy kirúgja akkor talán ez az egész szörnyűség a katalizátorokkal nem történik meg és akkor Dickie-t sem helyettesítené Big Mike Amilyen mérges Haragszik Maurice-ra és haragszik Dickie-re de még jobban haragszik saját magára És másnap amikor Dickie nem megy be dolgozni hanem kora reggel az erdőbe indul Victor McHugh társaságában nem panaszkodik hiszen végül is az ő hibája volt az egész

Isten a mennyekben azért képzeljük csak el hogy valaki ezt tetoválja a seggére Férfiak Meg lehet felelni nektek?

Paul Murray 1975-ben született Dublinban, feleségével és fiával ma is ott él. Angol irodalmat hallgatott a dublini Trinity College-ben, mesterdiplomáját az East Anglia Egyetemen szerezte meg. 2003 óta négy regényt publikált. A magyarul elsőként megjelenő A méhcsípés bekerült a 2023-as Booker-díj jelöltjei közé, megjelenése évében elnyerte az Ír Könyvdíjat és a Nero Gold-díjat, valamint szerepelt a New York Times „2023 legjobb szépirodalmi könyvei” listáján. A méhcsípés című regénye szeptemberben jelenik meg a Jelenkor Kiadónál, ezen a linken előrendelhető.

Bartók Imre (1985, Budapest) író, kritikus, esztéta. Legújabb regénye Damien címmel a Jelenkor Kiadónál jelent meg.