Outsourcing

Részletek

Írta: Szarvas Ferenc

Bakancs, munkásruha, sapka, hat paradicsomos babkonzerv − most csak háromszáz a Tescoban −, két akciós sólet és a szokásos tavaszi vagdalt húsok. Anyádnak hagysz három sóletet és egy kiló kenyeret, az három napig elég lesz neki, úgyis sörön él, csütörtökön meg jön a nyugdíj.

Lekászálódsz a matracodról, figyelsz rá, hogy a jobb lábad tedd először a hideg linóleumra. Amint próbálsz felegyenesedni a sötét szobában, rögtön elkezd rázni a hideg; mint áramütés, rántja össze a testedet. A leszakadt redőnyön keresztül beszűrődő utcai lámpa sárgás fényében minden kicsi és fojtogató, a félszoba négy négyzetmétere mintha össze akarna préselni. Kilépsz az előszobába, hallod, hogy anyád a másik szobában úgy horkol, mint aki fuldoklik. Mindig ez van, ha négy üvegnél több sört iszik, ilyenkor elviselhetetlenül hangos tud lenni.

Bedugod a villanyórába a feltöltőkártyát, felkapcsolod a lámpát a fürdőszobában, a villanyóra kattogva indul el, megmosod az arcod a hideg vízben, mire megtörlöd, a lámpa kialszik, elfogyott az utolsó forint is az E.ON-kártyáról. A telefonod kijelzőjének a fényénél öltözöl fel és ellenőrzöd, hogy minden benne van-e a hátizsákban. Bakancs, munkásruha, sapka, hat paradicsomos babkonzerv − most csak háromszáz a Tescoban −, két akciós sólet és a szokásos tavaszi vagdalt húsok. Anyádnak hagysz három sóletet és egy kiló kenyeret, az három napig elég lesz neki, úgyis sörön él, csütörtökön meg jön a nyugdíj.

Kinézel a konyhaablakon, ott áll a ház előtt a szürke Ford Escort kombi a piros utánfutóval, csak rád várnak. Nem kockáztatsz a lifttel, nehogy bennragadj, gyalog rohansz le a hetedikről. Októberhez képest rohadt hideg van. A játszótéri kék mászókának támaszkodva alszik a kék kabátos hajléktalan, mintha odarozsdált volna.

Kinyitod a csomagtérajtót, megcsap az állott ruha- és testszag. Begyömöszölöd a zöld hátizsákodat, miközben a többiek hangosan röhögnek a nyolcvanéves Sanyi alezredesen, aki az úttest túloldalán díszlépésben menetel a tiszti egyenruhájában. Megáll, tiszteleg, te még visszatisztelegsz neki, és beülsz jobb hátra, ötödiknek.

Az autópályára fordultok, a GPS szerint még kétszáztíz kilométer, és megérkeztek a célállomáshoz. A százhúszas tempó, a kárpit avas szaga és a kikapcsolhatatlan fűtés már Józsánál elringat. Pesten ébredsz.

A zsíros szélvédőn keresztül a felkelő nap fénye pont olyan, mint a napközis tea színe.

A Népfelkelő utcában kétezer forint egy éjszaka, és csak hárman vagytok a szobában, fejenként nyolc négyzetméter, saját szekrény, saját ágy, tévé és tisztaság.

Felmégy a szobádba, és irány a fürdő. A legjobb dolog a világon. Csak állsz a forró zuhany alatt, és hagyod, hogy lemossa rólad a budapesti víz a debreceni otthon szagát.

Az építkezésen szinte mindenki borsodi vagy bihari, pesti szinte nincs is. Húsz vidéki kőműves. Minden napot felessel és dupla feketével kezdenek. Első reggel csak kávét kérsz. A második naptól már rutinosan viszed magaddal vodkásüvegben a vizedet, azzal tudsz te is koccintani. Kilenc óra, körbejár a Kőbányai. Úgy teszel, mintha belekortyolnál, de nem nyeled le, visszacsorgatod a dobozba, és továbbadod.

Munka után közös italbeszerzés a diszkontban, te sört veszel. Minden este egy üveg Kőbányait. De nem nyitod ki, elteszed a táskádba, és a társalgóba zuhanyzás után nyolckor már ugyanazzal a sörösüveggel mégy le, amit hétfőn vettél, hogy koccintani tudj, azt az egy üveget szorongatod egész héten a biliárdasztal mellett.

Délben mindenki az otthonról hozott főtt ételt eszi, amit a feleségek legyártottak egy hétre előre. A besárgult műanyag dobozok tetején a hétfő, kedd, szerda felirat egyértelműen jelzi, hogy melyik nap van húsleves, melyik nap paradicsomleves, nem lehet összekeverni. Te délben tavaszi vagdalthús-konzervet, este babkonzervet eszel.

A hét végére már mindenki tudja, hogy rád senki sem főz, nincs feleséged. Sajnálnak és irigyelnek egyszerre. Mert milyen dolog az, hogy nő nélkül, csak úgy?

Aztán, amikor pénteken betéved a munkásszállásra egy öreg prosti, rögtön hozzád irányítják, hogy van egy kiéhezett harmincéves a másodikon. Nem akarod elrontani a viccet. Csak miután belenéztél a savókék, dülledt szemébe és hagytad, hogy rátegye a kezedet a felpuffadt hasára, megérezted az erjedt sörszagot a leheletén, akkor jössz rá, hogy honnan ismerős ez a nő, kire hasonlít, és már futsz lefelé a lépcsőn, ki az utcára, futsz, futsz, és csak az M3-as bekötőnél fordulsz meg.

Mire visszaérsz, már mindenki összepakolt, indultok haza.

Két óra az út. Éjfélkor álltok meg a ház előtt. Sanyi alezredes tiszteleg, amikor kiszállsz az Escortból. A hajléktalan kékkabátos mellé ülsz a mászókához, hogy kifújd magad, és odaadsz neki egy sört a diszkontos beszerzésekből, a többit felviszed anyádnak.


Szarvas Ferenc 1972-ben, Debrecenben született, a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi karán szerzett MBA végzettséget. Több, mint húsz éve informatikával foglalkozik, jelenleg is egy informatikai vállalkozást vezet. Másfél éve jár Lackfi János kreatív írás kurzusára, azóta ír rövidpózát és verset. Írásai a Szószóró, a Felhő Café, az Art’húr és a Szófa irodalmi portálokon jelentek meg.

A PesText világirodalmi fesztivál 2022-es, „Forrás” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Szarvas Ferenc Outsourcing című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tizenegy döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 25-étől augusztus 20-áig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.