Hegymegi Flóra: Szemzés a Láncban (in memoriam Sz. Gy)

Részletek

Írta: Hegymegi Flóra

azt a kevés aranyamat vegyék ki / mielőtt hamvasztanak

Majd akkor megyünk át rajta, ha odaértünk
Ebből a többes számból hiányollak
ahogy hiánytalanul őrzöm és mondom
minden megtalált és sosem keresett
szavad istenhez, hazához, hogy
hétszilvafások és hatökrök országa ez
csámcsogod két villa akkurátusan
szétfőzött túróscsusza közt
a tejbe mindig lehet
aprítani egy kis kenyeret
te jól tudod mit jelent
kaja s édesanya
a szétbombázott Drezda
karácsonykor az égő
Sztálin-gyertya
szökéshez a cigaretta
egymilliárd milpengőből sodort
ifjúkor hamvadó vége
izzó vasakarat voltál
sorsod nem
műhelyekben kovácsoltad
nem az üllőn hűl tovább helyed
neveztek bár makacsnak, magadnak valónak
nem engedted hogy véltek vagy valósak
kedvükre görbítsenek, hajlítsanak
ellenben megmondtad milyenek
lesznek s ők ehhez igazodtak
amíg te becsülettel feladtad
heti lottószelvényedet
foghíjtól foghídig
azt a kevés aranyamat vegyék ki
mielőtt hamvasztanak
a régi fényképeken senki sem mosolyog
lehet a káprázat katonadolog
de ha azt mondják neked,
nézz magadra, soha ne
szégyelld magad parancsra
mi mindannyian a te
hátad mögül bújtunk elő
de én tebenned mindig
az elsőszülött fiúk
dicsfényében fürödhettem
s figyeltem ahogy dolgoztál
életre de még többet a halálra
pihenni majd a sírban
ilyen világi corpusokhoz
láncolom most magam
görnyedve  maradok híved
támasztom biciklid kormányát
az ülés még hozzád igazítva
belenőttem hamar
nem maradt belőlem vissza
nem kaptam tífuszt utolsó
kenetet lüktető homlokra
melyet most én hordok magasan
s ugyanúgy nem hiszek
semmiben ami kenetteljes
míg dagad a külcsín s rohad a belbecs
büszkén hajolok az örökölt
szerkezetre mintha csak
feszület lenne
mi újság odafent Pesten
kérdezted s most, hogy van fentebb
láthatod, ahogy készülök megterhelni
megcsontosult hiányoddal
azt a hidat, melyet te építettél
ujjá
őspillérekbe oltottad
sarjad
át kell keljek rajta
el kell viselniük a lánc
szemeknek ezt a súlyt
úgy ahogy én már megérleltem
valamennyi mondhatatlant
vajon hány tonnát nyomhat
mit mondtál a hídpróbánál
hány tehergép állt rajta akkor?
csak két centit süllyedt alatta?
át kell keljek mert ideértem
a szívkamrákban horgonyzást
vesztett erek ellenére
tőled tudom hogy a szegecselés
ott a korlátok keresztjén
csak roncsolással oldható kötés
fémízt érzek merev vagyok acél
nem tágul a rám hegesztett arcél
de át kell keljek
az oroszlánok már
ha nyelvükkel nem is
fogukkal tapogatnak
át kell keljek rajtad veled
anélkül, hogy kezedet fognám
hogy azzal a csonkolt ujjbegyeddel
mutasson rám végre isten
ujja.

Hegymegi Flóra (1993) Egerben nőtt fel, jelenleg Budapesten él. Az ELTE Bölcsészettudományi karán diplomázott anglisztika mesterszakon, majd az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen szerzett angol tanári diplomát. Verset és prózát is ír, angol nyelvből fordít. Szövegeit az Agria, Kortárs és a Könyves Magazin közölte. Első verseskötete várhatóan 2024 őszén jelenik meg.