Térey János regényrészlete

Részletek

Térey János 1970-ben született Debrecenben. Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, drámaíró. Legutóbbi kötete Átkelés Budapesten címmel látott napvilágot 2014-ben, a Libri Kiadó gondozásában.

(Bach Máté felvétele)

Celluloid

(Részlet A Legkisebb Jégkorszak című regényből)

A Boldog karit, Zsú! bombasiker lesz,

Ki vitatná? Hiszen már látatlanban az,

Olyan érdeklődést vált ki a sajtóban meg a neten.

Az egész örömben úszó stáb a premiert ünnepelte

Egy drága, szintén németvölgyi étteremben

A karácsony előtti pénteken,

Díszvacsora keretében, ahogy a meghívóban állt.

Egyetlen hangos udvar, egy cég, egy stúdió

Léhűtői mind, lelkes csapat,

Amely mit sem törődik a Jég csapásaival!

Lívia krémszínű ruhát viselt,

Fekete, előkelő maxiszoknyát,

Túl feltűnő nyakláncot és karkötőt;

És platform magassarkút, ellensúlyozandó

Az előbbiek viszonylagos távolságtartását.

Végigviháncolta az estét.

Ivott egy korty veszélyesen édes furmintot

A desszertjéhez. Hallgatta unottan a sommelier-t:

„A titok az, hogy túlérleljük, Lívia.

November végén van szüret, de az olyan,

Hogy beteljesíti legtitkoltabb vágyainkat.”

„Na, meséljen, Rudi.” És Rudinak nem kellett

Kétszer mondania: „Megkaptuk, amit várva vártunk:

A mézédességet. A töppedt szőlő naspolyaízét.”

„Naspolyaízét”, nyalta meg a szája szélét Lívia.

„Igen, naspolyaízét. Mások szerint vadkörtére

És aszúgyümölcsre jellemző ez az íz...”

„Kis huncut. Ahogy maga mondja,

Olyan perverzül hangzik.” „Micsoda?” „Minden.”

Ott voltak Lívia legjobb barátnői

(De hát neki annyi „legjobbja” van, Istenem!):

Laura, a menő bárpultoslány,

Dalma, a protokollos asszisztens,

És Renáta, a fodrásznő, akik úgyszólván

Az első perctől fogva vele voltak úgynevezettt küzdelmeiben

És mindenben kitartottak mellette,

Mikor még lakótelepi lány volt Békásmegyeren,

És nem a miniszterelnök szerelme,

Sőt szeretője az „elmebeteg pletyka” szerint.

DE PSSSZT!

 „Megérdemlem én ezt, Renikém?

– Morfondírozott Lívia vörös, rénszarvasos

Bögrével a kézben. – Túl jó, túl jó!

Alig néhány éve el sem tudtam volna képzelni,

Hogy lesz pár európai premierem,

És országos fesztiválok headlinere leszek.

Kicsit olyan érzés, mintha csalnék.”

Fölnézett, Laura állt előtte.

„Mi az, Laura, miért nem hoztad a te Győződet?”

„Hívtam, nem jött. Idegesíti a vendéglátás,

Mióta megbuktak a saját éttermei.”

Föltűnt neki, hogy néhány imádójának

Máris sikerült impotensre innia magát,

És ebben főleg a helyvadász, s a castingos ember

Jeleskedett. De ezek nem kaliberek, az egyik

Szétfolyó margarin; a másik nála is löttyebb.

Ha közelít, pofon legyintem, gondolta

Lívia. Hallotta, középen páran dőlnek a röhögéstől:

„Szóval te tényleg leütöttél egy bohócdoktort

Útközben?!”, kérdezte a vágó a kamerasegédtől.

„Aha, útban volt. Azt mondtam neki: WHITE TRASH.”

„A bátyád most akkor hó- vagy jégszobrász?”,

Szegezte neki a kérdést egy huszonéves lány

Az operatőrüknek. „Mikor mi. Ő bármit megcsinál,

Eszem az arany szívét – dörmögte az. –

Most éppen jég.” „Jön még kutyára dér.”                

Ekkor lépett be Binder Gyula.

Biccentett Dalmának, a saját asszisztensének,

Aki mára kimenőt kapott.

Észrevette az unokahúgát is, nyelt egyet.

Pillanatnyi habozás. Közben azért

Egyre közelebb araszolt hozzá. Lívia éppen

Filmbeli partnerével, Csáky Alexszel beszélgetett,

Aki nőgyógyászt alakított a filmben

– És akivel, nos, gondolnád-e, olvasóm? ugye nem?,

A történet szerint, igen: jól összejön... –,

Zselével hátranyalva dús, fekete haja.

„Annyira boldog! Egyszerűen nem merek odamenni...

Ne ma, ne tőlem”, morfondírozott

Líviát tanulmányozva Binder.

Aztán nagy nehezen mégis elindult.

„Gyuszi, te itt? – kérdezte affektálva a nő. –

Boldog karácsonyt!”

„Ne haragudj, szabad egy percre?”,

Kérdezte rekedten Binder.

„Hát, nem a legjobbkor. De azért mondjad csak.”

*

Halálhír-duett

BINDER        Elnézést, Lívia... Ne haragudj,

                    Van egy rossz hírem.

LÍVIA            Rossz híred? Vagy úgy.

BINDER        Kedves Lívia, az édesapád...

LÍVIA            Tessék?

BINDER        Hm?

LÍVIA            Gyuszi, a rézangyalát,

                    Na, mondd már. Mégis, mi van az apámmal?

BINDER        Meghalt.

LÍVIA            Meghalt?

BINDER        Meg.

LÍVIA            Ejha. (Súgva) Ez talált. Jaj,

                    Halkabban, még meghallja valaki...

BINDER        Nos, elvitte a szíve, Lívia.

LÍVIA            Elvitte a szíve... édes pofa! (Fölcsattan)

                    Mi az, hogy meghalt? Ezt hogy képzeled?

                    Paff lesz, a perc törtrésze alatt kijózanodik

                    Gyuszi, valami ugratás? Hiszi

                     A piszi.

BINDER        Nem. Sajnos, nem ugratás.

LÍVIA            Ilyet ő nem csinál. Cserbenhagyás?

BINDER        Én nem hiszem, hogy ezzel szórakozna.

LÍVIA            Honnan veszed, bátyó, mégis, ki mondta?

BINDER        Ki mondta? Mégis... Elza néni. Frissen özvegy.

LÍVIA            Ja, Elza néni, az az elhízott vörösbegy!

                    Csak kitaláció, higgyél nekem,

                     Ámítanak, hogy hírverés legyen. (Kidülöngél a képből)