Tálos Atanáz: Esküvő

Részletek

Írta: Tálos Atanáz

Újraolvasta a névlistát. Erőlködött, de nem tudott visszaemlékezni, pontosan melyik névnél is történhetett a baleset.

Judit munkába menet rálépett mások lábára a metrón, hogy tesztelje, kimutatják-e a mérgüket. Belegondolt, milyen lenne lefeküdni valamelyikükkel. Egyetemista éveiben      azok az alakok vonzották, akiket csak szex közben lehetett kiismerni. Tamással, a férjével viszont ott sem jutott egyről a kettőre. Mióta megismerte, a férfi következetesen ugyanannak az embernek mutatta magát, előzékenynek és higgadtnak. Judit nem hitt ebben a képben, és számtalan módon próbálta Tamást kizökkenteni. Leöntötte a férfit kávéval, és azt hazudta, véletlen volt, a tőle kölcsönkapott könyveket sosem adta vissza. Mikor már együtt voltak, alaptalanul lehordta Tamást, hogy figyelmetlen vele. Tamásnak azonban sosem volt egy hangos vagy ingerült szava, és mindennel kapcsolatban megkérdezte, mit szeretne Judit. Bevásárolt, megsétáltatta a kutyát.

Megbízható férjet fogtál magadnak, nem olyan, mint az apád, mondta Juditnak az anyja az esküvőjük napján. Judit azonban egyre mérgesebb lett. Bosszantotta Tamás. Az élrevasaltsága, a következetessége, hogy képtelen tetten érni, milyen valójában. Megállt a félig nyitott ajtóban, és hosszan nézte Tamást. Ha reggel elbúcsúztak egymástól, fél perc várakozás után visszafordult, és követte a férfit a munkahelyéig. Az előre megvásárolt ajándékot csak napokkal Tamás születésnapja után adta át neki.

Nem lehet mit tenni, gondolta Judit főzés közben. Sosem lesz képes leleplezni Tamást. Ettől a felismeréstől olyan ideges lett, hogy négy tojás roppant össze a kezében. Betette az ételt a sütőbe, és közölte Tamással, hogy gyereket akar.

Éppen túl volt az első trimeszteren, amikor esküvői meghívót kaptak Beától, a volt évfolyamtársuktól. Hat éve nem találkoztak vele. Tamás mosogatás közben megvágta a kezét, amikor Judit felolvasta neki, kik jönnek még. Egész este a sürgősségin ültek. Judit a kávéautomatától visszafelé jövet megtorpant a folyosón. Mindkét kezében egy-egy kávéspohár, a forró pohár égette a kezét, de egyszerűen nem tudott továbbmenni, vagy levenni a szemét a férjéről. Nézte, ahogy álmosan mered maga elé a fehér, kopott festésű kórházi széken, kezén az ügyetlenül rátekert, átvérzett kötéssel.

Tamás már régen elaludt, Judit viszont álmatlanul forgolódott az ágyban. Újraolvasta a névlistát. Erőlködött, de nem tudott visszaemlékezni, pontosan melyik névnél is történhetett a baleset.

Még öt évfolyamtársukat hívták meg. Mindegyik nap elővett egy nevet az ötből, felidézte a közösen megélt jeleneteket, próbálta elképzelni, milyen lehetett Tamás, amikor négyszemközt volt velük. Többféle szituációban is elképzelte őket, hétköznapi és bizarr jelenetekben egyaránt. Ahogy Sára és Tamás az egyetemi könyvtárban ül, és a polcok takarásában narancsot pucolnak. Ahogy Bence és Tamás a piszoárnál áll, és vizelés közben megbeszélik egymással, melyikük próbálja meg előbb moziba hívni Juditot. Dávidot először nem tudta hova tenni, rá kellett keresnie, hogy beugorjon neki. Annak idején kevés közös órájuk volt, sosem beszélt vele. Végigkattintgatta a közösségi oldalát, látta őt snowboardozás közben, ahogy egy nagy, bontatlan ajándékkal a kezében a kamerába vigyorog, ahogy kézilabdázik. Hosszan nézte a családi ünnepségeket megörökítő képeket, megállapította, hogy Dávid nagyon hasonlít az apjára. Hogy nincs jóban a nővérével, és hogy rövid időn belül több barátnője is volt. Azonban még ezután is úgy érezte, hogy nyomasztóan sok szituációban el tudja képzelni őt a férjével. Látta őket maga előtt, ahogy összeverekednek, ahogy egymásról puskáznak egy egyetemi vizsgán, ahogy Beatlest hallgatnak, ahogy félbevágott eperszemeket csúsztatnak egymás szájába.

Mióta megkapták a meghívót, Judit egyre több változást fedezett fel Tamás viselkedésében. Mikor Judit vele együtt akart alkalmi ruhát vásárolni, azt mondta, nem ér rá, túlóráznia kell. A lánybúcsúról hazaérve látta, a férfi már korábban eljöhetett a legénybúcsúról, mert cipőstől aludt az ágyon. Megkérdezte, vaníliapudingos vagy lekváros croissant-t süssön-e, és érezte, hogy Tamás Dávidnak mást válaszolna. Hogy neki bezzeg a vaníliásat mondaná.

Az esküvő napján Tamás döbbenetesen szétszórt volt. Többszöri próbálkozás után sem tudta megkötni a nyakkendőjét, az utolsó pillanatban rohant a boltba csomagolópapírért, a nászajándékot elejtette, és az majdnem összetört. Az esküvői közös fotózásnál kámforrá vált, de Bea nosztalgikus hangulatban volt, és ragaszkodott hozzá, hogy megvárják. A násznép negyedórán keresztül téblábolt a polgármesteri hivatal előtt, a gyerekek unalmukban fel-le ugráltak a lépcsőfokokon, a járdaszegélyen egyensúlyoztak. Tamás, mikor a keresésére küldött Bencével végre felbukkant, azzal mentette ki magát, hogy nem találta az épületben a mosdót.

Dávid nem jött el, ami Juditnak könnyebbséget jelentett, mert tartott attól, hogy ha meglátná, nem tudná türtőztetni magát. Talán fel is pofozná. Akkorra ugyanis már összeállt benne, hogy a fotót, amelyen Dávid az ajándékának örül, Tamás készítette. Tamás pont ilyen bénán szokta belelógatni a kisujját a képbe, és a mostani nászajándékhoz is ugyanolyan oda nem illő csomagolópapírt hozott. Az esküvői csoportképen Sára éppen pislogott, Bence mögöttük állva szamárfület mutatott nekik, Tamás átkarolta Judit vállát, magához szorította, és Judit úgy érezte, még sosem volt ennél magányosabb.

Tálos Atanáz 1990-ben született, Budapesten, az ELTE BTK magyar szakán végzett. Verseket és prózát ír; az Új Forrásban, az Irodalmi Szemle és a KULTer.hu felületein publikált. Jelenleg programozóként dolgozik, és Berlinben él.