Triebl Zsuzsanna: Ellenőrizze a hálózati kapcsolatot

Részletek

Írta: Triebl Zsuzsanna

Megjelenik az első indiai kolléga. Mindig ez a legkínosabb, amikor még nincs bent a menedzser, csak néhány kisebb hal, mint ők ketten. Olyan felületet használnak a cégnél mítingelésre, amin nem tudják kikapcsolni a kamerát és a mikrofon lenémítását is csak az admin engedélyezheti. Az indiai is fáradt, meg sem próbálnak beszélgetni a köszönés után, csak hallgatják egymás lélegzését.

Dia kiveszi a mosott ruhát a gépből, egy lila lavórban felviszi az emeletre, kilép a teraszra. Széthajtogatja a harmonikaszerű ruhaszárítót. Mélyen beszívja az öblítő illatát, majd gyorsan kicsapkodja a ruháiból a gyűrődéseket. Tizenhárom tizenkettő. Még van tizennyolc perce. Odakönyököl a korlátra, sütteti az arcát. Végignéz a szemben álló házsoron, már csak egy Kádár-kocka maradt tyúkóllal. Megpróbálják eladni az örökösök, ötször annyit kérnek érte, mint amennyiért a szülei építették a házukat.

Becsukja a teraszajtót, leheveredik a kanapéra. Egy darabig csak a plafonra vetülő napfényt nézi, arra koncentrál, hogyan nyomja a hajgumi a tarkóját. Előveszi a zsebéből a telefonját, pedig nem kéne. Már tizenhárom tizennégy van.

Két nem fogadott hívás, két új üzenet. Először az instát pörgeti, utána a Facebookot. Strand, naplemente. Gyűrű. Vagy egyenesen fátyol, organikus rugdalódzó. Ráadásul most ünnepel minden végzős, akit felvettek a megjelölt első helyére. Jelentkeznie kellett volna emescézni? Inkább átfordul az oldalára, cicás és sminkes videókat néz. Utána átvált a hírfolyamára, és már látja is a posztot, amit előző nap kellett volna.

– Felmentünk a legtetejére, apád csinált képeket. Isteni volt a kilátás, egész egyszerűen isteni – mondta az anyja Facetime-on, Dia bólogatott. Ez pontosan úgy hangzott, mint egy olyan turistalehúzós szlogen nyersfordítása, aminek a szülei bedőlnének. – Te nem is láttad még őket! Különben reagáltál volna rá valamit. Téged nem érdekel semmi, kislányom. Ez így nem mehet tovább.

Most látja a fotókat. Ferde képek a ferde toronyról, ügyetlen szelfi mindkettejükről, ügyes portrékép az anyjáról egy étterem teraszán. Húsz évvel fiatalabbnak nézel ki, Jutka, szól a top komment. Nem szokott, de Dia anyja erre válaszolt: ezt teszi az emberrel a sokadik nászút.

Szép, gondolja Dia, de szép volt Csehország és Németország is. Mit fűzzön még hozzá? Leküzdi a kísértést, hogy olyan cikket keressen az interneten, ami megtanítja, hogyan reagáljon utazgató szülei lelkendezésére, miközben ő túlórázva hómoffiszol. Wikihow: Hogyan Lelkesedj Meggyőzően Mások Máshol Elfogyasztott Sex on the Beach Koktéljai Iránt?

Tizenhárom huszonnyolc – elmegy mosdóba, majd visszatér a szobájába. A falat még mindig az a csillagos tapéta borítja, amit tízévesen választott. Bármelyik másik szobába is berendezkedhetne – Lili elvan a koliban, az apjuk lakókocsija meg ki tudja, hány vargabetűt ír még le, mielőtt visszakanyarodik hozzájuk. 

Leül ergonomikus forgószékébe a monitorral szemben, a lábát befúrja az asztal előtt alvó golden retriever hasa alá, aki erre megébred egy pillanatra. Felteszi a hedszetet, bejelentkezik a mítingre. Megint ő az első, nézheti fakó arcát a pixeleken.

Megjelenik az első indiai kolléga. Mindig ez a legkínosabb, amikor még nincs bent a menedzser, csak néhány kisebb hal, mint ők ketten. Olyan felületet használnak a cégnél mítingelésre, amin nem tudják kikapcsolni a kamerát és a mikrofon lenémítását is csak az admin engedélyezheti. Az indiai is fáradt, meg sem próbálnak beszélgetni a köszönés után, csak hallgatják egymás lélegzését. Aztán hirtelen bekapcsolódik mindenki.

Tizenhét harmincnyolc, Dia feláll az asztaltól, de még nem kapcsolja ki a gépet. Enni ad Marcipánnak, nézi, hogyan habzsol a műanyag tálból. Most még olyan mohó, minden alkalommal feldönti a tálkáját, ha inni akar. Vajon mikor nő be a feje lágya, tűnődik. Megpróbál kutyahónapokat átszámolni emberévekbe.

Odakint elered az eső, Dia késve kapcsol, aztán kettesével szedi a lépcsőfokokat, behozza az egész ruhaszárítót, megakad vele az ajtóban, két illatos bokazokni a küszöbre pottyan. Új értesítés: ez talán érdekelhet. Az anyja bikiniben, fehér homokos strandon. A bőre egészen barna, a hasát behúzza. Kézenfogós kép a napon kiterülve.

Minden hívás végén ott az a három percnyi csend, miután Dia elmesélte a napját. Korábban ők is kérdeztek, de mostanában a szűkszavú beszámolóját ez a kínos hallgatás követi, amit mintha neki kéne kitöltenie. Az apja általában csak hümmög, az anyja sokszor nem is arra vágyik, hogy a legszebb fényképeket kommentálja – néha azon sértődik meg, ha nem emlékszik egy elmosódott fotóra, vagy ha nem hozza fel magától egy puszilkodós posztjukat, ami nagy sikert aratott a barátnői között.

Az elmúlt hetekben az nem került szóba, hogy Dia szemüveges lett. Ez a keret teljesen más, mint amilyen a kékfényszemüvege volt, mégsem vették észre. Marcipánról sem kérdeznek már egy jó ideje, pedig az anyja kapta Valentin-napra. Dia kezdi a saját kutyájának tekinteni. Ha már eteti. Ha már sétáltatja. A nap fénypontja, amikor a külvárosban járva beleshet más emberek erkélyeire, miközben nejlonba csomagolva hurcolja magával Marcipán ürülékét.

Valami megváltozik a házban. Egy kis zörej, slattyogás a földszinten. Dia felkel, lecipeli magát a lépcsőn. A húga áll a nappaliban, pakolászik.

– Nem is mondtad, hogy jössz.

– Csak beugrottam néhány cuccért – mondja és elsüllyeszt két könyvet a táskájában –, nem tudtam, hogy itthon leszel.

Dia elneveti magát, és megkérdezi, evett-e már. Lili rázza a fejét, cseresznyés fülbevalói az arca körül röpködnek. Dia előveszi a hűtőből a paradicsomos tészta maradékát, sajtot reszel rá, és betolja a jénait a sütőbe.

– Milyen a nyári egyetem?

– Szar.

Lili a telefonját nyomkodja.

– Senkit sem izgat igazából – néz fel egy pillanatra. – Azon csámcsog az egész kar, hogy a dékán csalja a feleségét egy híres újságíróval, mégsem fognak elválni. Nemrég a nő rendezett valami fogadást az egyetemen, miután kipattant a botrány. Világszenzáció lehetett. Elméletileg még ki is öltözött, valami párducmintás ruhában nyomta, mintha azt hinné, ő Diana hercegnő.

Lili tovább pörget, a sajt elkezd pirulni. Dia bólogat, náluk a cégnél nincsenek ilyen színes pletykák, nem is ismeri a munkatársait az online téren kívül. Vissza kéne mennie az egyetemre. Le kéne költöznie tanyára. Kiküldetést kérni Németországba. Átfesteni a haját kékre. De még arra sincs ereje, hogy eltekerjen a Lidlbe, pedig a közeli kisboltban szar a kenyér.

– Téged is minden nap hív anya? – kérdezi.

– Amióta nem veszem fel, üzenetekkel bombáz – húzza ki magát Lili, nyújtózkodik. –Szerinted is gyűlölik a csapatépítő nászútjuk minden percét?

Dia nem árulja el, hogy ő még mindig asszisztál az idillhez. Megnézi a telefonján, mióta van bent a tészta a sütőben. Visszaszámlálást indít. Korgó gyomrára rárímel egy értesítés, amit mind a ketten megkapnak. Ez talán érdekelhet! Judit Kovács 58 képet töltött fel a következő mappába: Firenze.

Triebl Zsuzsanna 1997-ben született Budapesten, és azóta is ott él. Korábban publikált a kolozsvári Helikon, a KULTer.hu, az Irodalomismeret és a Nincs online irodalmi folyóiratokban. Irtózik a madaraktól és a pilóta keksztől.