Soltész Béla: Binárisban

Részletek

Írta: Soltész Béla

Nyolc hónappal később, tizenhat óra vajúdás után a kis Panka felsírt. Teljesen lila volt és szívbemarkolóan ronda. Dani végtelenül boldognak érezte magát, de zavarba is jött egy kicsit, hogy mit kellene csinálnia, miután kitessékelték a folyosóra.

– Amíg én szétszakadt gáttal fekszem az ágyban, addig te csak ne piálgass, meg vagyok értve? – mondta Sári azon az estén, amikor először beszélgettek a szülésről. A Sodronyban ültek egy nagyobb társasággal, és Dani születésnapját ünnepelték. Valaki szóba hozta a tejfakasztót, amitől Sári váratlanul dühös lett. Már elég sokat ivott addigra, de Danit így is meglepte az a hevesség, ahogy a lány a cigijével hadonászva magyarázta, hogy ez mennyire inkorrekt dolog, genderszempontból, ugye. Dani bólogatott.

Aztán eltelt öt hónap, és Sári egy terhességi teszttel várta otthon. A két csík közül az egyik rendesen látszott, a másik csak halványan. Ez most akkor az, vagy nem? Dani lement a gyógyszertárba, vett még egyet. Az is ugyanolyan lett. Sári az asztalhoz lépett, megfogta a cigisdobozt, kivitte a konyhába, és kidobta a kukába. Dani csak két héttel később, a nőgyógyásznál, az ultrahangos képet látva hitte el, hogy ez akkor tényleg az.

Nyolc hónappal később, tizenhat óra vajúdás után a kis Panka felsírt. Teljesen lila volt és szívbemarkolóan ronda. Dani végtelenül boldognak érezte magát, de zavarba is jött egy kicsit, hogy mit kellene csinálnia, miután kitessékelték a folyosóra.

Tizenkét óra múlva ugyanazon a folyosón ébredt, rettenetesen fájt a feje, és Sári az üvegfal túlsó oldaláról kiabált felé.

– Te szar! – üvölti. – Mi a faszt csináltál?

Dani arra emlékezett, hogy nem találta a lakáskulcsát, már hajnalodott, és tanácstalanul ült a ház előtt a járdaszegélyen. Végül visszament a szülészetre, ami még zárva volt, de hatkor beengedték a folyosóra.

Pedig ő tényleg nem akart balhét, csak a nagydarab szülésznő kertelés nélkül azt mondta, hogy a babának és az anyukának most pihennie kell, az apukának meg innia, hogy az anyukának legyen teje, úgyhogy most menjen innen, és reggel hat előtt vissza se jöjjön.

Dani azt hitte, hogy ott lesznek a szokásos arcok a Sodronyban, a Sebiék meg a két Szerletics, de ahogy a pultnál áll és néz körbe a félhomályban, nem látja egyiket sem. Egy ismerőst lát csak, TKO a beceneve, Tóth Keve Ottónak hívják igazából. Integet, mutatja Daninak, hogy üljön oda az asztalához. Dani nem kedveli túlságosan, kicsit furának tartja, de kikér egy sört, és odaül TKO-hoz.

TKO jobban ismeri Dani slamszövegeit, mint őt magát. Néhány sorát fejből tudja. Mézesmázosan beszél, hogy ez jó, az is, de a vége nem tetszett… feldobsz, felcsigázol, csalódást okozol. Hallottalak, olvastalak, érezlek, ilyeneket mond.

– A szöveg meg a fasz az, ami metonímiaként az egész emberre vonatkozik – mondja TKO. – Érezlek… a kezembe veszlek… ugye?

Dani ezen máskor talán röhögne egy jót, de most bűntudatot érez, hogy miközben a gyereke néhány órája van ezen a világon, ő épp egy ilyen sikamlós beszélgetésbe keveredik. Nézi TKO-t, és nem tudja eldönteni, mit válaszoljon neki.

Megmondjam neki, hogy én már egy családapa vagyok?

Röhögnie kell ettől a szótól. Családapa!

Aztán eszébe jut, hogy: babesz.

Ez az igazi szó, az ő szava. Jön a babesz, mindjárt itt a babesz, így hívták Sárival. A Panka név csak két hónapja lett lefixálva, de a babeszról már két éve beszélgettek. Dani szülei mindig olyanokat mondtak, hogy a gyerekvállalás így, meg a szülői felelősség úgy. Sári be is szólt nekik egyszer, hogy úgy beszélnek, mintha valami hetvenes évekbeli oktatófilmben szerepelnének.

Amikor Sári a babeszról beszélt, akkor olyanokat mondott, hogy együtt fognak visítani és fetrengeni a szoba közepén a szőnyegen, és reggeltől estig nevetnek majd. Dani legszívesebben ezt mondaná el valakinek, de nem hiszi, hogy bárki értené.

Kényszeredett mosollyal feláll az asztaltól, és bemegy a belső terembe. A színpadon ismerőst lát. Werner Szilárd szaval, kicsit görnyedten áll a színpadon, és a lefelé fordított jobb tenyerével hadonászik ritmustalanul.

Mintha dézsa-vűböl öntenék a harangot! Egy szál harang-Virág elvtárs! Ez a líra igen kortárs! Pontos, mint egy töki pompos, tízből tízes, száztíz pontos, mint ahogy az idő pontos, vagy mint a halászlé! (Ja, az pontyos.) Pompás-pontos rímes próza, Próza Róza, gyedmaróza, vitéz Nagybányai matróza! Íme, itt a kór-társ próza, tortás-portás irodalom, nem lesz itten irogalom!

A közönség nevetgél. Daninak eszébe jut egy interjú, amit nemrég olvasott a Wernerrel, valaki megosztotta Facebookon. Szándékosan zárom magam a nyelv börtönébe, lefordíthatatlan szövegeket írok, ilyeneket nyilatkozott a Werner.

– Ha börtön, akkor készülj fel, hogy seggbe basznak – mondja félhangosan Dani.

Visszamegy az előtérbe, és gyorsan beírja ezt a mondatot a telefonjába, aztán utána még kettőt, ami erről az eszébe jut. Közben kikér egy vodkát. Körbenéz. Ez az utolsó estém itt, így, gondolja.

Kihallatszik, ahogy bent felolvasnak valami halandzsát. Egy nagydarab, szakállas csávó szaval betűket és számokat, egymás után vagy húszszor, drámaian intonálva. Dani rájön, hogy ez egy URL, bepötyögi a telefonjába. Egy YouTube-linkre ugrik a böngésző, és elindul a videó a tíz perccel ezelőtti Werner-performanszról.

– Micsoda csavar! – lelkendezik TKO, amikor Dani megmutatja neki

– Már csak egy lépcsőfok maradt hátra: ha binárisban lenne, amit felolvasnak – mondja Dani. – Egy, egy, nulla, egy, egy.

TKO nagyon röhög. Túlságosan is.

– Mekkora poén! Mekkora poén! – csapkodja az asztalt.

Ez az első jó dolog, amit ma este mondtam, gondolja Dani.

– Mit nem lehet már ebben a mai világban – teszi hozzá egy negyvenöt-ötven közötti, kicsit gáz arc, valami Endre, akit TKO társasága megtűr, mert csak csendben leissza magát mindig, és időnként mond pár közhelyeset.

Werner kijön a pulthoz, kér egy fröccsöt. TKO integet neki, észreveszi, odajön az asztalhoz.

– Nagy voltál – hízeleg neki TKO.

Werner minden felvezetés nélkül elkezd arról beszélni, hogy vannak az interneten mindenféle generátorok: bullshit-generátor, amivel esztétaszövegeket lehet írni, vagy újmarxista pártnév-generátor, vagy Coelho-bölcsesség generátor, és igazából ilyeneket kéne csinálni versekre, a közönség meg csak kattintgatna az „újra” gombra. Aztán eszébe jut, hogy vannak tesztek is, a telefonján mutat egy olyat, amiben skandináv hangzású szavakról kell eldönteni, hogy egy IKEA-bútor neve vagy egy death metal zenekaré. Bastig! Samsplet! Nortt! Na? Olaszos szavakról meg azt, hogy klasszikus zeneszerző-e vagy tésztafajta. Campagnoli? Bucatini? Bertoncini? Sőt van egy olyan is, hogy sajtféle vagy designer betűtípus, az nem annyira egyértelmű, de kurva jó, próbáljátok majd ki, oké?

Lehúz egy vodkát, aztán folytatja. Hogy most ezekről ír tanulmányt, de inkább egy generátort kéne írnia, ami generátorokról ír tanulmányt. Minden más hiábavaló, beleértve a művészetet is.

Ez egy jó végszó, gondolja Dani. Most kéne lelépni, ennek az estének semmi értelme. De épp ekkor megjelenik a pultos, a kezében egy tálca felessel. Legalább tíz vodka van rajta, TKO rendelte. A vörös hajú lánynak akar imponálni, aki közben valahogy odakeveredett az asztalhoz? Vagy a Wernernek? Alighanem a Wernernek. De ha ez volt a terve, akkor pórul járt, mert Werner észrevesz valakit egy másik asztalnál, biccent, és átül oda.

TKO nem zavartatja magát, bemutatkozik a lánynak.

– Magdi vagyok – mondja a lány.

– Múzsa Magdi – röhög TKO.

– Ez annyira szar poén, hogy már jó – mondja Endre.

Dani közben felhajt még egy vodkát a tálcáról, aztán tovább pötyög a telefonjába.

Valamennyi idő eltelik, és Magdi megkérdezi, nem mennek-e ki giroszozni. Mert jó lenne valamit enni is a sok töményhez.

– Ki kell párnázni a vodka alatt – röhög TKO.

– Alá kell tolni a fotelt! – helyesel Endre.

Mire a giroszoshoz érnek, még két lány csatlakozik hozzájuk. Egymást röhögtetik belsős poénokkal, amíg a sorban várakoznak. Dani egy szót sem ért belőle.

Az ilyen csajoknak én már évek óta nem létezem, gondolja Dani. Átnéznek rajtam. A jegygyűrű tenné? TKO sem kell nekik, de őt legalább látják. Engem meg úgy kerülnek ki, mintha egy szekrény vagy egy fogas lennék.

Nem tudom megmondani ezeknek az embereknek, hogy mi történt. Ezek nem is a barátaim. Nem akarom, hogy a vállam veregessék.

Végre sorra kerülnek. A jóképű giroszos csávó annyira tökéletesen beszél magyarul, hogy Magdi meg is kérdezi:

– Te most magyar vagy, vagy török? 

– Is-is – mondja a giroszos.

– Az nem lehet – gonoszkodik Magdi. – Vagy-vagy!

– Kirkegaard – hallatszik Endre felől halkan, de az is lehet, hogy csak krákog.

A giroszos rámenősen fűzi Magdit. „Van barátod?”, kérdezi, miközben tömködi a húst a pitába. Aztán hirtelen dalra fakad, nagyon szép hangja van, a lányok le is videózzák. Nagy beleéléssel, színpadias pózban énekel a sercegő nyárs mellett. Hát persze, hogy török a srác, törökül dalol, bár a szövegét rajta kívül nem érti senki:

 Anladım sendin aradığım hayatım boyunca

Kim koşup açmaz hemen aşk kapıyı çalınca

Yalnız yaşamak zor beklemek ondan da zor

Çektiklerim artık yeter gel benimle ol

– Miről szól? – kérdezi Magdi.

– A szerelemről – mondja a török.

Magdi röhögcsél, a mutatóujja köré csavargatja az egyik hajtincsét. TKO megkapja a giroszát, visszavonul a Sodronyba, mint egy vesztes csapat csatára. Egy-nulla, nulla-egy, egy-nulla, az élet meccsek sorozata, gondolja Dani, és ezt a mondatot is felírja a telefonján megnyitott jegyzetbe, amibe már legalább száz sort írt fel az este folyamán.

– Open mic! – kiabálja a Werner.

Dani még arra emlékszik, hogy előveszi a telefonját és elindul a színpad felé, de aztán snitt, a házuk előtti járdán ébred kulcs nélkül, majd a szülészet folyosóján találja magát. Sári iszonyatosan dühös, de előkeresi a táskájából a saját lakáskulcsát. Dani hazavánszorog és lefekszik.

Tizenegy körül TKO átküld neki egy linket Messengeren. Zseniális voltál, ennyit ír hozzá.

A videón Dani felbotorkál a színpadra. A telefonját úgy tartja, mint aki slammelni készül. Pár másodpercig tanácstalanul néz a közönségre. Valaki már félhangosan be is szól, hogy tűnés, következő! De aztán felmutatja a telefonját, a képernyőn egy fotóval, és kásás hangon azt kiabálja:

– Lányom született!

Hangos taps, és itt megszakad a videó.

Soltész Béla (Budapest, 1981) Író, társadalomkutató, szépirodalmi és utazós könyvek szerzője. Osztatlan közös című novelláskötete 2025. júniusában jelenik meg a Helikon Kiadónál.