Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Részletek

Írta: Takács-Csomai Zsófia

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Mari a tükörbe nézett, és nem hitt a szemének. Törölközőjével alaposan lesuvickolta a tükröt, hátha csak maszatos lett, aztán bevizezte és megtörölte az arcát is. Óvatosan megtapogatta homlokát, érezte, hogy van ott valami. Felkapcsolta a lámpát, és ámulva figyelte az ovális bőrpír övezte krátert, melyből egy apró, barázdált szarv nőtt ki. Egyben biztos volt: ma okvetlen beteget fog jelenteni. A főnöke lemondóan sóhajtott a telefonban, hiszen ez már a sokadik eset, hogy Mari valamilyen ködös egészségügyi okra hivatkozva menti ki magát. Tudja jól, hogy vékony jégen táncol, de hát az egészség a legfontosabb! Mari ezzel a gondolattal szakította meg a hívást, majd pénztárcáját a táskájába süllyesztve elindult a közeli patika felé. Hogy elrejtse szarvát, kendőt kötött homlokára, és a biztonság kedvéért még egy sötétbarna kalapot is nyomott a fejére. Ellenőrizte magát az előszobatükörben, majd elindult. Remegő kézzel zárta be a bejárati ajtót, a lépcsőházban megszaporázta lépteit, és hálát adott az égnek, hogy senkivel sem találkozott útközben.

Csilingelt a patikaajtó, mikor benyitott az orvosságszagú térbe. Egy pillanatra minden szem rá szegeződött, ám utána ügyet sem vetettek rá. Mari egyből a bőrápolási gondolához ment, és szorgosan olvasni kezdte a különféle kencék és krémek tubusait. Voltak itt szemölcsre, tyúkszemre, pirosságra-ekcémára, égési sebre, csalánkiütésre való orvosságok, ám egyik sem tűnt megfelelőnek az ő bajára. Tanácstalanul téblábolt, homlokán gyöngyözött az izzadság, ennek ellenére mégsem akaródzott segítséget kérnie a patikustól. Úgy döntött, inkább hazamegy, és otthon keres gyógyírt a bajára. Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő. Próbálta lejjebb húzni a kalapját, hogy valamennyire elfedje vele a kinövést. Hazasietett, és előkereste az orvosságos ládikáját, melyben temérdek vény nélküli és vényköteles készítmény hevert. Sorba rakta a különféle puhító krémeket és gyógynövényes tégelyeket. Mikor a kendőt lehámozta homlokáról, sírás kerülgette. Egy olyan nőnek, aki egész életében igyekezett elvegyülni a tömegben, most szarva nőtt. Ez maga a pokol! Nem tudta, mitévő legyen. A sok aggság miatt kisvártatva elszenderedett. Álmában a kénköves pokol bejárata felé tartott, lávaszerű kitörések gyűrűjében. Furcsállotta, de egyáltalán nem félt, sőt, olyan érzése volt, mint aki hosszú idő után megtér egy olyan helyre, ahol mindenki régi ismerősként, tárt karokkal fogadja őt. Melegségérzet járta át, mely egészen a lelkéig hatolt. Furcsa: a poklot eddig tüzes, lélekpörkölő helynek gondolta, de most, talán a szarva miatt úgy gondolta, nem is tévedhetett volna nagyobbat. Az álom hirtelenjében véget ért. Mari alvajáró volt, bár ennek nem volt tudatában. Így azt sem vette észre, hogy éppen a kitárt ablak párkányát lépi át, s onnan több emeletet zuhan a macskaköves útra. Egy pizzafutár talált rá, aki rögvest hívta a mentőket, de már hiába.

Az újságokban az eset nyomán megjelent egy rövid, szomorú kis szösszenet, mely felhívta a figyelmet az öngyilkosság korán felismerhető jeleire. Az sosem derült ki, hogy Mari egyáltalán nem akart öngyilkos lenni, a vallási dogmák szerint tehát tökéletesen megfelelt az üdvözülés feltételeinek. Így állhatott elő az a sajátságos helyzet, hogy ő lett a mennyország egyetlen lakója, akinek szarv nőtt ki a homlokából.

Takács-Csomai Zsófia (1991., Zirc) Prózái az Ambroozia, Deák+Kert, Irodalmi Szemle oldalain, továbbá a Tempevölgy, a Vár Ucca Műhely, és a Népszava Nyitott mondat mellékletében jelentek meg. Férjével a Bakonyban élnek.