Süveg Szilvia: G-string

Részletek

Írta: Süveg Szilvia

A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál.

Bemész a plázába, mozgólépcsőn fel az első emeletre, és már előtted is a fehérnemű osztály. Be se kell nyitni sehova, köszönni sem kell. Bármit megnézhetsz, megtapogathatsz, fel is próbálhatsz. Senkit nem érdekel. Még akkor sem, ha a női részlegen vagy, és nyolcvanhoz közeledsz. Legfeljebb azt gondolják, eltévedtél, miközben a patikát kerested. És ez igaz is. Oda jöttél, mert az orvos valamit felírt az ízületeidre, vagy az inkontinenciádra. Aztán egyszer csak itt találod magad a tangák, brazil-, és francia bugyik, g-stringek, t-stringek rengetegében. Ezt az utolsó kettőt nem magadtól ismered fel, hanem otthon az unokád segít majd rákeresni a neten. És amikor megkérdezed tőle, ez mire jó, azt mondja, papa, ehhez te nem értesz, ez a modern szerelem. Modern szerelem? Tényleg nem érted. A te idődben már bugyiforradalom volt, eltűntek a hatalmas térdig érő alsók, de ilyenről azért nem is álmodtál. Azóta hogy keresgéltél a világhálón, a különböző bugyik megállás nélkül akadnak fenn a hírfolyamodon. Nem gondoltad magad prűdnek, de időnként belepirulsz a látványba. Visszagondolsz azokra az időkre, amikor még azt hitted magadról, te vagy az élet császára, és lesajnálóan legyintettél apádékra, akik semmit sem éltek, és csak véletlenül lett gyerekük. Tévedtél. Ebben egészen bizonyos vagy, amikor a tangák mögül, egyszer csak előlép egy húsz év körüli eladólány és mosolyogva kérdezi, miben segíthet a bácsinak. És neked eszedbe sem jut elképzelni, hogy milyen bugyi van rajta. Sőt, ami eszedbe jut, az az, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben a Lidl-ből vásárolt alsókat hordod, amik zsemlék, hagymák és szalámik társaságában landolnak a bevásárlókosárban. És az is eszedbe jut, hogy az asszony bugyogóit úgy jó húsz éve már csak a szárítókötélről nézegeted.

Valamikor szenvedélyesen rajongtál a szép alsóneműkért. Csipke, selyem, sejtelmes áttetszőség, titok. Volt is otthon jó néhány. Nem nosztalgiázol. Rájöttél már, hogy nem kell lépést tartanod a korral. Nem is tudnál. Mit is kezdenél most egy női fenékkel, bugyiban vagy bugyi nélkül? Te, aki valamikor férfi voltál, rájöttél már régen, hogy minden testnek van fénykora, ami elmúlik, és aztán ez a test könyörtelenül elkezd hanyatlani. Állítólagos életközépi válságod idején felmerült benned ugyan, hogy mi van, ha valamiről lemaradtál, de még időben rájöttél arra, hogy a lényeg változatlan, és te pont azt unod. Azóta nem érdekelnek a bugyik. És ahogy egyre kevesebb kapcsolatod lett az efféle testiséggel, rájöttél arra is, hogy nem is volt olyan nagyon jó régen. Nem voltál felhőtlenül boldog, amikor fiatalkorod selymes tapintású bugyijait morzsolgattad. Valami mindig hiányzott. Nem érezted magad szabadnak. A test felmagasztalása átverés volt, a bugyirajongás csak elkendőzte a hazugságot. Szinte szakrális imádatod a csábító fehérneműkért, csak a halálfélelmedet palástolta. Ahogy erre rájöttél, megkönnyebbültél. Ha nincs gyötrő szexualitás, a bugyivallás lelepleződik.

Könnyebbnek érezhetnéd magad, ha nem szembesülnél azzal, hogy még mindig a testbe vagy ragadva. Csendesen, szinte megadóan, arra a hosszas bolyongásra gondolsz, ami... Nem! Nem, ami az élet, hanem ami kivezet majd végre a fehérneműk buja erdejéből a patikához, hogy kiváltsd az inkontinencia elleni gyógyszert.

Süveg Szilvia író, Tatabányán él.