Mese a nyál ízéről

Részletek

Bajtai András 1983-ban született Szegeden. Költő, újságíró. Eddig három verseskötete jelent meg, a legutóbbi Kerekebb napok címmel 2014-ben a Kalligram Könyvkiadónál. Ugyanebben az évben Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra, 2015-ben pedig Versum-díjra jelölték. Jelenleg negyedik verseskötetén dolgozik.

A szerző portréját Gerőcs Péter készítette

Mese a nyál ízéről

A 80 éves Bodor Ádámnak

Hirtelen ősz lett, és sokasodni kezdtek az intő jelek.

Mintha erdőtűz pusztított volna, egyetlen éjszaka 

alatt megfeketedtek a fák levelei. Gyanta csorgott

összekaristolt törzsükből, és a növényi fájdalom dermedt 

verejtékcseppjeiben megláttuk magunkat. Káprázat 

a korhadt gyöngyökbe zártan, nem evilági lények 

osontak felénk, és hontalan madarak keringtek az égövek 

körül, nyugtalan csivitelésük távoli, halk zsongás.

Meztelencsigák lepték el a pajtát, agancsos koponyákra

bukkantunk az avarban, és amiként több száz évvel ezelőtt 

Eronim Mox megjósolta nekünk szakácskönyvében, a kút 

üledékes vizéből egy elkorcsosult farkas tetemét húztuk 

ki, a nyár fényei még kaparták belülről szemgolyóját. 

Láttuk a sárban a patások nyomait, a bakkecske ördögi 

táncát a ködös éjszaka mélyén, amint a levert fészkeket

tiporta, és hallottuk a túlvilág selyem suttogását.

A könyv lapjain világítani kezdtek a betűk, és a fátyolos

múlt mesét mondott nekünk a nyál ízéről. Valami bujkált 

a sötét lombkoronák között, ami elijesztette a seregélyeket, 

de Eronim Mox óriás varázslámpása még ott derengett 

a falu peremén, és miközben földöntúli látomásunk 

beteljesedett, rozsdás pengét szorítottunk a kakas torkához –

utolsó rikoltása vörös volt, akár a vér evangéliuma, 

téli napforduló, de a napot nem követte többé éjszaka.