Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Turai Kristóf

Szenvedélye a futás

Már általános harmadikban megnyerte a mezei futóversenyt, a tesitanár is hamar felfigyelt rá. Olyan az alkata, mint az etiópoknak. Kicsi, ruganyos, szívós. Később a szexepilje is ez lett.

Gabriella a panel konyha összecsukható asztalánál ül. Az ablak a szemben levő háztömbre néz. A kopott festékcsíkok között ki-be parkolnak az autók, azt figyeli. Mióta leült, besötétedett. Azt gondolta, fél óra alatt meglesz, de elment a délután, és még mindig csak a második mondatnál jár.

54 éves nő keresi párját. Szenvedélye a futás.

Egy ideje az utolsó szavakat ismételgeti. Hogy tudná párszáz karakterben megfogalmazni, hogy égeti a magány? Éjszaka az ajtórésben várakozik, majd fulladásos rohamként tör rá. A pánikörvény néha olyan mélyre löki, hogy már nem fáj, nem ad ki hangot, nyüszíteni sem tud. Ilyenkor puha hernyóvá görnyedve fekszik a nagymama kötött ágytakaróján. Szeme a semmire nyitva. Jellegtelen hálószobájának sterilitásában kapkod a levegőért, de semmi sem moccan. Néma csend-élet.

Keresi párját. Számos kapcsolat, tizenöt év házasság, két, már felnőtt, nőtlen fiú az élete mérlege. Az ünnepekre azért eljönnek, hetente egyszer videochatelnek, érezni rajtuk, hogy muszájból, de mindegy is. Gabriella kizsarolja magának. Egyedül van, nincs más választása, a finomabb módszerek csak semmilyenre hipózzák a kapcsolatokat.

A pszichológus szerint nem ez a megfelelő módja a kötődés megtartásának, de kit érdekel a pszichológus, nem ő ül órákat hipnotizáltan a monitor előtt, várva, hogy negyedórát beszéljen hozzá valaki. Persze az első pillanatnyi csendet megragadva búcsúznak is. De nem szabad telhetetlennek lennie.

A forrás hiányzik, Gabriella, az a maga baja, a problémáinak, tudja, van egy eredője. Azt kellene nyakon csípni.

Heteket töltött néma, lassú folyású gondolkodással.

Szenvedélye a futás. Már általános harmadikban megnyerte a mezei futóversenyt, a tesitanár is hamar felfigyelt rá. Olyan az alkata, mint az etiópoknak. Kicsi, ruganyos, szívós. Később a szexepilje is ez lett. Még ma is, ha belenéz a tükörbe, és két tenyerével letakarja az arcát, a teste akár harminc körül is lehetne. Mintha elfelejtette volna átengedni magát, hagyni, hogy a napok belekarcolják nyomukat a redőibe.

Tizenhat évesen országos bajnok lett. Hiába volt sokaknak jobb futócipője, még a kölcsönnadrágban is másodperceket vert a másodikra. A szakközépből a következő évben maradt ki, de az egyesületbe azért eljárt. Mivel már nem volt tanuló, teljesen megbonyolították az adminisztrációt. Folyton az igazolásokkal nyaggatták. Munkáltató, orvos, szülő. Az egyikhez hivatalosan, a másikhoz csak úgy privát nem volt sok köze. Gabriella csak futni akart.

A sportolói karrier lehetősége az első, megtartott terhességével úszott el, de akkora szerelem volt, akarta a gyereket. A futás maradt hobbi. 

És Gabriella futott.

Futott, mikor a férje felhúzta magát a munkán, a gyerekeken, a szomszéd vén kurván. Futott a hisztik, az egzisztenciális stressz elől. Futott, mikor égette a kielégítetlenség szégyene. Sosem élvezte igazán a szexet. A férje még nem végzett, de ő gondolatban már a salakon volt. Futott otthonról, amikor csak lehetett, aztán valami mély kötelességtudat mindig visszahúzta. Ezeken az estéken pizzát sütött a fiúknak, és megengedte, hogy fürdés után még egy fél órát játszanak a számítógépen, pedig nagyon ellenezte. Rosszakat mondanak róla, akik értenek hozzá, agresszív, butít.

Futott az egyesületből, mikor meggyanúsították annak a mobilnak az ellopásával. Nem akarta, de rohadtul kellett. Sosem volt egy fillérje sem. A szülei alkalmi munkákból tengődtek, a sport meg csak vitte a pénzt, Gabriella hiába hozta az eredményeket. Nem derült ki, hogy ő volt, nem is szégyellte a lopást, de hogy az egyesülettől való elhidegülés kegyetlenül gyors folyamatában ez volt az első lépés, azt sokáig nem volt hajlandó elfogadni.

Futott az általános iskolai ballagásról. Csípte a szemét a kis költségvetésű, falusi giccs, rohant hát a sportösztöndíjas kollégiumi helyért, rohant az első fiú ágaskodó farkába, míg arcon nem csapta az abortusz altatószaga.

Általános harmadikban is futott. A Gergő elől, aki, ha elkapott egy lányt, annak ott vége volt.  A padhoz szorította, és látványos mozdulatokkal, hátulról megtoszta, így mondta mindig.  Hangos nyögésekkel kísérte az előadást, úgy tudta, ezt így csinálják. Persze nem volt ez igazi aktus, csak színjáték, imitáció, de akit megfogott, megsemmisült. Ilyenkor a még fel nem ismert, de már létező szexuális izgalom végigsöpört a nyolcéveseken. Gabriellát csak egyszer sikerült elkapnia. Csendben tűrt, úgyis mindegy volt már. Rövid volt a felhajtás. A lányok szánakozó megkönnyebbüléssel figyeltek. Nem sírt, csak utána a mosdóban. Kicsit bepisilt.  Nagyon szégyellte. Gergő ámokfutásának egy Kati nevű, tagbaszakadt lány vetett véget. Összeszedte a bátorságát, és köpött. A tesitanár két hatalmas pofonnal tette helyre az ügyet.  Aztán a toszogatásról senki sem beszélt többet. Nyom nélkül tűnt el a kislányokból.

Gabriella nem is érti, hogy jutott éppen most eszébe, most, mikor magát kell megfogalmaznia, hogy valaki a társa legyen.

Ez a te pszichológusod egy értelmetlen pénznyelő, mondta pár hete a barátnője a másodikról.  Nem elemezgetni kell, cselekedni, ha lenne valakid, sokkal jobban lennél. Adj fel hirdetést, mi is ott ismerkedtünk meg.

És milyen jól alakulnak a dolgaik. Már az összeköltözést fontolgatják. Ez a társkereső oldal végre tényleg ígéretesnek tűnik. Jók a statisztikáik. Csak felejtené már el ezt a sok szarságot, hogy az írásra tudjon koncentrálni.

54 éves nő keresi párját. Szenvedélye a futás.

 

Toldi Dorottya 1990-ben született Vácon. Az irodalom gyerekkorától meghatározó szerepet játszik az életében. A gimnázium után Szegeden folytatta tanulmányait, 2014-ben szerzett olasz-német szakos tanári diplomát. Azóta tanít. Két kisgyerek édesanyja.

A PesText világirodalmi fesztivál 2022-es, „Forrás” hívószóra kiírt irodalmi pályázatán, a zsűri döntése alapján a szakmai díjat Szarvas Ferenc Outsourcing című alkotása nyerte. Ezt az írást, illetve a másik tizenegy döntős művet elsőként a SZIFONline-on olvashatjátok, és július 25-étől augusztus 20-áig szavazni is lehet arra, hogy melyik pályázó nyerje a közönségdíjat.