Hírlevél feliratkozás

Keresés

Fotó: Csondor Ágnes

Szállok én is

Az ember meg, aki kihívott minket, adni akart egy tízest, hogy ne a zártra vigyük. Mondtam neki, hogy nem mi döntünk erről, drága uram, szét van nyílva a hölgy feje. A hangja újra távolodott, mállós lett, visszhangos, a mondat végét már nem hallom.

Bővebben ...

Grafika: Balázs Soma

Képzelt riport – hogy fesztivál volt: Konyha 5. lemezpremier

Széles autók, széles utak, San Francisco fényei a mecseki szerpentin felett. Egy album, amibe belehalljuk magunkat, egy lemezbemutató novellafüzér, amelyben megelevenedtek egy nem is volt nyár emlékei. Haász János írásai Déry Tibor- és Szepesi Mátyás-vendégszövegekkel.

Bővebben ...

Részletek egy készülő regényből

Őt meglesni, vagy ő lessen? – mindegy. Kitalálni, mit miért csinál, magyarázatokat keresni, még a legnyilvánvalóbbra is, arra akár, amivel más körülmények közt nem foglalkozna senki, ő sem, mert annyira egyértelmű, unalmas, nyilvánvaló; itt viszont, a leskelődés elkerülhetetlen velejárójaként, bárminek szokatlan jelentés tulajdonítható, igen. Ez is a leskelődés lényegének tartozéka. Nem csak a másik kiszolgáltatottsága lehet izgató.

Bővebben ...

A szerző felvétele

Üveggyapot

Ha elég kitartóan dédelgetem a haragomat és bámulom a sötét várost a konyhaablakból, át tudok lépni az életetekbe. Mindig az éjszaka közepén érkezem, amikor már mélyen alszotok. Ahogy a sötét padláson találom magam, átfut rajtam az ismerős remegés, a végtagjaimból pár másodpercre kimegy az erő, a fejbőröm zsibbad, a gyomrom összeszorul, kiráz a hideg, majd elönt a forróság.

Bővebben ...

A szerző saját felvétele

Ahol a kövek vannak

De nem baj a szar, na, így autentikus, hogy a szajkó még a szobádba is utánad ment, megnézze, milyen tornácos felhőket festesz, csúcsíves keresztboltozatú szélapszisokkal. A gallyakat talán itt szedtük össze, vagy egy héttel később, abban a bükkösben. Nagyon köhögős hét volt, bogáncs ment a torkomba, mondta, pedig az én torkom fájt. Az egészet a könyvre fogom fogni. Ő a festményre.

Bővebben ...

Fotó: Kövesdi Csenge

Nyőgér Róbert kisprózái

Nem is tudom, hány napja már, hogy először megjelentek. Egy darabig még húzkodtam a strigulákat a szemceruzával, de aztán elkenődtek azok is valahogy. Bevették magukat az ágyba. Remeg a kezem, ahogy erre a kartonlapra írok, pedig beszűrődik egy kis fény is, most valamivel nyugodtabb lehetnék. Csakis éjjel szoktak jönni, a napfényt nem állhatják.

Bővebben ...