Egy ideje a jobb lábára sántált, úgy okoskodtunk, hogy tán kezelésre megy. Ránk pecsételte azt is, hogy ezen a héten különösen jó legyen a főztünk, inspektorok jönnek a központtól ugyanis, nálunk szállnak meg, innen fogják bejárni az vidéket. Talán a vízügyi kádereket ellenőrzik.

Járta a hír, hogy tán az idősebbik Derzsi, Kálmán fogadott fia volna, az Amadeo Lipan ideiglenes szálláshelyéül szolgáló, Két Bölcs Vadkanhoz címzett fogadó tulajdonosa esküdött rá, hogy Béla Braniszláv szivartárcáját olyan bársonyos bőr borítja, ami nem nőhet máson, csak bálnapéniszen.

Doctor Huta Certeze a szemével jelezte nekem, hogy ezt is végig kell néznem. Engedelmesen figyeltem, ahogy fogynak a vöröses-barnás tollak, míg végül a csupasz madártest maradt, amit a lány a szemem láttára kibelezett, megmosott, egy hímzett házi kendőbe csomagolt be, és a fonott kosárba rakott. Fél üveg ánizsgyökér pálinkát is mellécsúsztatott.

Azt a másfél-két órát, míg mostohámat, Pripjátyi Kátyát kifőztem, nem felejtem el, míg élek. Bár bele-beleborzongok, milyen gyorsan elröppentek a percek. Hogy mennyire parányira zsugorodtak, töpörödtek. Hiába tudható, hogy az idő mindig rövid, megtapasztalni mégiscsak félelmetes.

Anatol Korkodus kinyitotta Eronim Mox szakácskönyvét, és felolvasta belőle Apicius papagáj-receptjét. A papagájok olyan rémülten hallgatták, ahogy csapdába csalt, sarokba szorított betűk hallgatják, hogyan készül a vers.

Emma egész éjszaka csomagolja a szárított fűszernövényeit, főleg olyanokat, amilyeneket biztosan nem talál meg a Pop Ivánon, s amelyek nélkül nem főzheti meg a savanykás báránysikolylevest. Másnap reggel lehozza a padlásról legféltettebb fűszeres zsákocskáját, benne a csillagánizzsal, kardamommal, kevéske vasfüvet is tesz hozzá, bár közönséges verbénát bizonyára ott is talál.