Magdalena Muntean

Részletek

Írta: Murányi Sándor Olivér

Doctor Huta Certeze a szemével jelezte nekem, hogy ezt is végig kell néznem. Engedelmesen figyeltem, ahogy fogynak a vöröses-barnás tollak, míg végül a csupasz madártest maradt, amit a lány a szemem láttára kibelezett, megmosott, egy hímzett házi kendőbe csomagolt be, és a fonott kosárba rakott. Fél üveg ánizsgyökér pálinkát is mellécsúsztatott.

A kissólymok már telelésre érkeztek, amikor indultam, hogy az Ünőkő alatt, a Ruszkova patakot elhagyva felkeressem Magdalena Munteant, Doctor Huta Certeze nevelt lányát, akire a Cerbul fogadóban már évekkel ezelőtt szemet vetettem. Ő azonban látta vén, szürkévé fakult hajamat és cujkától táskás szememet, ezért nem fogadta a közeledésem. Inkább Cerghezan fogadósra pazarolta bájait. Nem egészen értettem, mert Cerghezan még nálam is ráncosabb volt. Évek teltek el, míg elfogadtam, hogy Magdalena Muntean barna szeme és haja, közepesen vékony alakja, horgas orra ellenére is őzike arca nem lehet az enyém.

Az első időkben még reménykedve tértem be a Cerbul fogadóba, aztán feladtam. Amikor hét óra fáradságos út után Doctor Huta Certeze Szabad dákokról elnevezett kocsmájába érkeztem, Petrovába, be kellett érnem azzal, hogy az udvaron Magdalena Muntean szemem láttára levágja a Szaploncáról hozott fácánkakast, és elküldi a szigetre közös barátunknak, Andrei Bodornak. A lány csakis ebből az okból kifolyólag volt hajlandó szóba állni velem.

Már nem volt semmiféle hátsó szándékom, mégis zavartan nyitottam be a Szabad dákokba. Odabent Doctor Huta Certeze maga forralta a vizet a fácánkakas megkopasztásához. A sarokasztalnál két idős férfi vette ki éppen műfogsorát. Koccintás után forgatni kezdték szájukban a Săniuţa vodkát, és számomra érthetetlen nyelven kiabáltak. Gyanítom: az ajtófélfának akasztott két kasza az övék lehetett. Doctor Huta Certeze összevonta szemöldökét, amire azonnal elhallgattak, majd rám nézett. Köszönésképpen csak ennyit mondott: – Akkor megjöttél. Bólintottam, majd a fogadó udvarára kísértem, ahol Magdalena Muntean kezében már ott vergődött a fácánkakas. Elképesztő erővel fogta. Új énjét ismertem meg.

Átvillant az agyamon, hogy akkor ezt most nekem kötelező lesz végignézni. Annál is inkább, mert Doctor Huta Certeze bezárta mögöttem a hátsó udvarra nyíló kocsmaajtót. Magdalena Muntean egy üres tányér előtt guggolt, és barna haját hátravetve egy életlen kenyérvágó késsel nyiszitelni kezdte a fácánkakas nyakát. Nagyot nyeltem, és arra gondoltam: a tichileşti-i zsandáralakulat szolgálati katonájaként megszokhattam volna a vér látványát, hiszen kötelező volt odanéznem, hogyan vesz vért tőlem az orvos. Mindezt azért, hogy ne irtózzak majd a látványtól a bányászhadjáratok alatt.

Magdalena Muntean kitartóan fűrészelte a fácánkakas nyakát, aztán egyszer csak mélysötét, vörös foltokban csöpögni kezdett a vér. Hiába próbálta a vadmadarat a tányér fölött tartani, az haláltusájában összevissza kente a lány kezét. Tágra meredt szemmel bámultam, ahogy a kenyérvágó kés végül elroppantja a nyakcsigolyát, és a fácánkakas feje a porba hull. Ekkor Magdalena Munteannak már a szoknyája és az inge is vérben úszott. Az áldozat még fej nélkül is csapdosott egy darabig a szárnyával. A lány felállt, bekopogott a hátsó ajtón, hogy elkérje apjától a tál forralt vizet. Ahogy a sarokban vodkázó két idős férfi meglátta, visszatették a műfogsorukat, talpra ugrottak, szótlanul vállukra vették a kaszájukat, és azonnal távoztak.

– Kopaszd meg! – adta át a tálat Doctor Huta Certeze Magdalena Munteannak, aki újra leguggolt, belemártotta a forró vízbe a fejetlen fácánkakast, és tépkedni kezdte a tollait. Doctor Huta Certeze a szemével jelezte nekem, hogy ezt is végig kell néznem. Engedelmesen figyeltem, ahogy fogynak a vöröses-barnás tollak, míg végül a csupasz madártest maradt, amit a lány a szemem láttára kibelezett, megmosott, egy hímzett házi kendőbe csomagolt be, és a fonott kosárba rakott. Fél üveg ánizsgyökér pálinkát is mellécsúsztatott.

Szótlanul búcsúztunk. Egy óra múlva felvett a petrovai állomáson a Leordina felől érkező busz, amelynek csak a lépcsőjén kaptam helyet. – Ma nincs több járat! – emelte fel mutatóujját a sofőr, azzal gázt adott. Indultunk. Fél kézzel kapaszkodtam a korlátba, másik kezemben a kosarat fogtam. Alsórónánál ürült valamelyest a rozzant járgány, Kistécsőnél már ülőhelyet is kaptam. Ölembe helyeztem a kosarat, és észrevettem, hogy a becsomagolt fácánkakas és az ánizsgyökér pálinka mellett egy boríték lapul. Kivettem, felbontottam, benne egy kitépett lap. Nem tudtam eldönteni, kinek a kézírása. Magdalena Munteané? Doctor Huta Certezéé? Böngészni kezdtem a sorokat.

Andrei Bodornak téptük ki Eronim Mox szakácskönyvéből. Két nyelven is megvan:

1. În prima etapă, fierbem carnea de fazan.

2. Într-un vas de tuci topim zahărul la foc mic, având grijă să nu se ardă. Zarzavatul (morcovii, rădăcina de pătrunjel si păstârnacul) îl tocăm mărunt. Când zahărul este topit adăugăm supa de fazan și o lăsăm să dea câteva clocote până se topeşte zahărul. Adăugăm cuișoarele și zarzavatul mărunțit și lăsăm să fiarbă 4-5 minute.

3. Carnea de fazan o adăugăm în acest sos și o lăsăm să dea câteva clocote. Dacă doriți, puteți să o dezosați. Muștarul, făina și smântâna le amestecăm bine să nu facă cocoloașe, adăugăm supa, omogenizăm și răsturnăm în vas peste sos și carne. Lăsăm să fiarbă puțin, după care putem stinge focul.

1. Első lépésként megfőzzük a fácánhúst.

2. Egy turci tálban alacsony hőfokon megolvasztjuk a cukrot, ügyelve arra, hogy ne égjen meg. Finomra felaprítjuk a zöldségeket (sárgarépa, petrezselyemgyökér és paszternák). Amikor a cukor megolvadt, adjuk hozzá a fácánlevest, és hagyjuk egy ideig forrni. Hozzáadjuk a szegfűszeget és az apróra vágott zöldségeket, és 4-5 percig pároljuk.

3. Hozzáadjuk a fácánhúst ehhez a mártáshoz, és néhány percig forrni hagyjuk. Ha úgy gondoljuk, kicsontozhatjuk. A mustárt, a lisztet és a tejfölt jól elkeverjük, hogy ne legyen csomós, hozzáadjuk a levest, majd alaposan simára keverjük, aztán a tálba öntjük a mártásra és a húsra. Forraljuk fel ismét, majd oltsuk ki a tüzet.

A határt és az alföldet elhagyva, viharban értem a szigetre. Itt már autóbusz sem járt. Komppal lehetett csak kikötni a Coop előtt. A hentes is csak néha nyitott. A benzinkútról nem is szólva. Kenyér egy héten egyszer jött a fővárosból, ahonnan Andrei Bodor hosszú évek után ideköltözött. A posta havonta járt, Weingansen, a postás csak ennyi időre volt hajlandó abbahagyni évelő növényei gondozását. A folyami szélben a Moszkva sípolása volt az egyedüli hang. Mindenütt iszap, sivatag, fertő fogadott. Költő is csupán egy akadt: Salingernek hívták, de nem az, aki a Zabhegyezőt írta. Ahogy megérkeztem, rögtön hívott mobilon, mert térerő itt csak páros napokon volt. A páratlan napokra minden házba kurblis készüléket szerelt a Telefonosok Országos Műkedvelő Egyesülete. Vasárnap értem oda, mert hétköznap nem engedi kikötni a kompot Weingansen, mivel a gyalogosok a stéghez csak a kertjén át tudnak jutni, ott pedig, mint említettem, évelő növényeit öntözi. A Kavafisz utcát elhagyva a víztoronyhoz érkeztem, ahol Andrei Bodor háza állt. Kopogtam, majd csengettem. A házigazda pokróccal a hátán érkezett: – Mi a helyzet? Meghoztad? – Mit? – kérdeztem döbbenten. Nem értettem, honnan tud a meglepetés-ajándékról. Válasz helyett hamiskásan mosolyogva kezembe nyomott egy két nyelven írt táviratot:

Mesaj către furnizor: „A trebuit să asiste la tăierea capului și jumulirea cocoșului de fazan, pentru că la fel pățește și cel care continuă să dea târcoale fiicei mele, Magdalena Muntean.” Semnătură: Doctor Huta Certeze

A szállítónak üzenem: azért kellett a fejvesztést és a kopasztást végignéznie, mert ugyanúgy jár, mint a neked küldött fácánkakas, ha továbbra is a lányom, Magdalena Muntean után farkalódik. Aláírás: Doctor Huta Certeze

Murányi Sándor Olivér (Székelyudvarhely, 1974), volt ferences szerzetesjelölt, országos karate- és néptánc-bajnok, kabátvasaló munkás, egyetemi óraadó tanár és kukta a budaörsi Ikeában. A hargitai medvék és a dunai harcsák között ingázik. Utoljára egy barlang előtt látták.