Hírlevél feliratkozás

Keresés

Hollywood, kis fáziskéséssel

Lassan folklórszintű közhellyé válik a True Detective kiváló (bár szerintem kissé lassacskán beinduló) első évadának és a többszörösen elbaltázott másodiknak az értékelő összevetése, mintha még nem látott volna sorozaton belüli színvonalingadozást a világ. Holott ennek a veszélye már magában az évadról évadra cserélődő stábbal, színészgárdával és más-más sztorival előrukkoló antológiasorozat műfajában is alapvetően kódolva van, hiszen lényegében nem is egyazon szériát nézzük, hanem lazán (mondjuk legfőképp az író, Nic Pizzolatto személyében) összekapcsolt, külön-külön minisztorikat.

Bővebben ...

A patriotizmus eposza – Treme

A Treme azonban mindezek ellenére sem válik egy pusztulóban lévő kultúra zenei és vizuális emlékművévé – ami azt illeti, nyoma sincs benne semmiféle nosztalgiának (bármilyen könnyű kézzel adódnék is ez a témából). Sőt, éppen az teszi különlegessé, hogy a szórakoztatás mellett művészi formában képes felvállalni a politizálás, gyakran az aktuálpolitizálás, vagyis a közös ügyek rendezésének feladatát is.

Bővebben ...

Saját univerzum

Szathmáry Istvánt Szép Eszter kérdezte
A képregénynek megvan a maga nyelvezete, sokkal másmilyenebb elbeszélői-narrátori fegyelmet és tehetséget követel, mint egy nagyobb szöveg illusztrálása képekkel. Illusztrátorként sokkal bensőségesebb viszony alakulhat ki minden egyes képpel, ami a munka során készül, ezt a luxust kevésbé lehet megengedni egy nagyobb lélegzetű képregény esetében. Ez nem azt jelenti, hogy egy képregénykockával nem lehet szöszölni, csakhogy sokkal inkább kell mindig az egészben, a végeredményben gondolkodni.

Bővebben ...

Hogy kerül a katana a képregénybe?

Pádár Ádámot Szép Eszter kérdezte
Magyarországon a képregényes szubkultúra a nagyobb kulturális intézmények és pénzforrások radarjai által pásztázott terület szélén helyezkedik el, valahol a tervezőgrafika-fennsík, az illusztráció-rengeteg, a nosztalgia-üveghegy és a geek-metropolisz között. Ugyan a képregényes rendezvények (nemzetközi és hazai fesztiválok valamint börzék) mindenki számára nyitottak, és a konvencionális kulturális határok átlépéséhez útlevélre sincs szükség, mégis viszonylag kevés kultúrafogyasztó merészkedik hamuban sült pogácsával teli tarisznyájával a képregényes berkek mélyére.

Bővebben ...

Önarcképek magányában

Typex: Rembrandt, Libri Kiadó, Budapest, 2014.
Typex, eredeti nevén Raymond Koot – hogy megint csak a többi kritikát (kritizálva) említsem – három évig tanulmányozta Rembrandt munkásságát és életrajzát. Ennek eredménye ez az egyedi album, amelyben egyaránt keveredik a mester és kvázi tanítványa sajátos stílusa, formanyelve, a naturalista, testközpontú ábrázolásmód és a barokkos vonalvezetés, melyek révén képes megeleveníteni a képet.

Bővebben ...

A jó rajz él, lélegzik

Csordás Dániellel Szép Eszter beszélgetett
Csordás Dániel 2009 óta rögzíti élményeit és gondolatait képregényblogján, melyet háromszor díjazott eddig a magyar képregényszakma, és háromszor figyelt fel rá a Goldenblog. A blogon a képregénynapló műfajába tartozó, képet, szöveget, ritmust, és designt humorral és őszinteséggel ötvöző alkotásokat találhatunk, legutóbb pedig a Szépirodalmi Figyelő múzeum-tematikát körüljáró számában jelent meg Csordás-képregény. Az Idő kérdése története a legszemélyesebb élményektől a British Museum asszír-gyűjteményéig ível. Az olvasót többször közvetlenül megszólító elbeszélő és főhős a bélyegekkel történő intim gyerekkori szöszöléstől a gyűjtögető ősemberig és a digitális kor kihívásaiig számos emlékre asszociál. A személyesség kulcsfogalom Csordás Dániel képregényeiben: borostás főhőse végig szemmel tart bennünket, mutatóujját felemelve magyaráz, hogy aztán egy sötétségben száguldó űrszondán váratlanul elengedje a kezünket.

Bővebben ...