Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősibb formája, mármint a baszás, de nekem még pár évig azért meg kell őrizni. Mint egyfajta méltóságot, meg különben is apa csak maradjon kussban, hiszen még kiskorú volt, amikor teherbe ejtette. A nőverem mosolyogva annyit mond, hogy azért 14 évesen egy-két furulyázás már belefér,

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá, megérintettük; az öröm, mennyire hasonlít. Először zöld fű nőtt körötte, majd hullottak rá barna levelek, megtisztelték madaraink, aztán az idő a test fényét lassan átszínezte, megült a kő szemcsés redőiben. Egy nap hűlt helyét találtuk. Szerintem ellopták. Szerinted hazament.

röpülj már az elkeseredés verjen meg sztetoszkóp Tényleg jönnek még meghitt nyarak a tavalyit felidézve jut eszembe a régi pillanat apa marasztal de egyre kevesebbszer reagál tekintetemre a matrac nyikorog sárga ha nem ő azt mondanám hugyos a cicámra gondolok az ágyon hancúrozó kisemlős párszor lepisálta itt most a lepedő simasága szúr szemet a klórszagú ismeretlen a folyosót fölszabdaló léptek a nővérek barna csigái a sztetoszkópban szívverések a kint felejtett nyári hőmér