Bocsi, szabad ez a hely?

Részletek

Írta: Dolgos Péter

A LovEyes kedves szerelmi történet egy szerethető főszereplővel, aki zavarában azonnal olvadni kezd, és akinek egyetlen szemében több érzelem mutatkozik, mint némely többszemű társáéban. Elsősorban kezdő rajzolók kedvelt olvasmánya lehet, mindazonáltal bárki örömét lelheti benne, aki visszaemlékezne, milyen is volt valaha kínosan szerelemesnek lenni.

A LovEyes elsőfüzetes szerzőjének, Gill-Goonak a neve leginkább a MondoCon rajzos programjairól lehet ismerős az olvasóknak, de közösségi oldalaira is rendszeresen tölt fel képeket alkotásairól. A kis alakú, fekete-fehér oldalakat tartalmazó, de színes, puha borítójú füzet a 5Ppanels gondozásában jelent meg; debütálását 2020. szeptemberére, a 16. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra időzítették.

Rögtön az elején tennék is egy megmosolyogtató észrevételt: a képregényt LovEyes címen vettem meg, elolvasása után pedig Love Eyes-ként tettem le, másnap azonban már a Love Yes feliratra lettem figyelmes. Szó, ami szó, a címválasztás ötletesre sikeredett.

A történet főszereplője Cycy, a lány-lény, aki olyan hatalmas ambíciókkal kezd neki új iskolájának, mint hogy barátokat szerezzen és már az első nap rátaláljon hőn áhított szerelmére. Törekvéseit a művészeti szakon talán könnyebben siker koronázhatná, azonban egy szeme és három ujja miatt oda sajnos nem sikerül felvételt nyernie. Második lehetőségként kénytelen a kockák közt keresgélni, ami első látásra nem biztos, hogy az ő közege: bár az esze megvan hozzá, az összhangot már nem sikerül megtalálnia a többi hallgatóval. Napindító csalódásai után azonban egy nem várt társra talál, akinek, ha kicsit erőltetve is, de magára tudja vonni a figyelmét.

A történet nem kínál új perspektívát, de (a füzet hátlapjának tanúsága szerint) ezzel a szerző, Gill-Goo is tisztában volt: „Ő barátokat keres, és legfőképp szerelmet, de mindenekelőtt – bármennyire klisé is – megtalálja végre vajon önmagát?” Gill-Goo egy sokszor látott, egyszerű szerelmi történetet mesél el, kevés és apró bonyodalommal. Nem lép el a főszereplőtől, leginkább az ő érzelmeire és lelki állapotára koncentrál (ha a kötet nem is minden képkockáján, de a 64 oldal mindegyikén megtalálható Cycy karaktere, a fókusz talán csak 4-5 oldal erejéig kerül le róla).

Cycy céljai mindenki számára ismerősek lehetnek: új hely, új lehetőségek, új barátok és szerelem – szinte mindenkinek volt már olyan életszakasza (ha nem is feltétlenül az egyetem jelentette ezt), amelybe ilyen gondolatokkal kezdett bele. Emiatt lehet szimpatikus Cycy korai lelkesedése és a reggeli készülődés az első pár oldalon, és talán emiatt érezhetünk vele együtt az első csalódásoknál is.

Ugyanakkor e szimpátia hamar közönnyé alakul át, amikor Cycy belebotlik egy izmos karba és a hozzá tartozó, szép szempárba, majd felteszi magának a kérdést: mi kellhet még számára ezen kívül? A szerelem ilyetén keresése némileg felületesnek hat, bár tény, hogy ez is egyfajta nézőpont, afféle első benyomás – sőt, ha akarom, még a tinédzserkori ideál kifigurázását is beleláthatom a szerzői gesztusba: a sportos szépfiú zsánerének nyílt ábrázolásába, valamint abba, hogy egy izmos kar elég hozzá, hogy az amúgy nem túl magabiztos Cycy beszélgetést kezdeményezzen.

Cycy: - Milyen szép szemei vannak… és izmos karjai… Jó, más az nincs is neki, tény, de mi is kellhet még…?

Cycy: - Szia, leülhetek mellé…

Szép szemű izmos kar: - Nem.

Cycy érzelmes személyisége innen, a lapok túloldaláról nézve aranyos, és ha nem folyna el tőle, egy-egy jelenetben ölelni való is lenne. Megmosolyogtató, hogy miként zavarba jön vagy kényelmetlenül érzi magát egy szituációban, úgy mintha a tartása is elhagyná őt, és szó szerint széthullik a padlón; és ha a jelleme nem is, de a kiállása mintha erősödne az utolsó oldalakra. Ugyanakkor bántóan keveset tudunk meg a többi karakterről: Licsiről, a szabadszájú szobatársról és Mangóról, a kiszemelt szépfiúról, aki főszereplőnk széteséseit is okozza. Sajnos mindössze a fiú nyílik meg egy pillanatra, a korábban már említett 4-5 oldal erejéig.

A képregény rajzolása mellőzi a hátterek kidolgozását, inkább a mimikára, a szereplők közti interakciókra koncentrál. E tekintetben is leginkább Cycy arc-, illetve szemvonásai a káprázatosak, ami nem meglepő, ha megnézzük Gill-Goo közösségi oldalait. Egy sokat rajzolt, átgondolt karakterről van szó. A lány mellett a másik főszereplő, Mango kapott hangsúlyosabb szerepet; ők külön-külön és együtt is jól mutatnak, a többiek azonban e téren is kidolgozatlanok.

A füzet 6 rövid fejezetből áll, melyek egy-egy jelenetet, eseményt mutatnak be. A panelvezetés egyszerű, a történetek kényelmesen olvashatók. Zsúfoltságra nem lehet panasz, a szövegbuborékok elhelyezése bőséges teret enged a figuráknak. Ezt hangsúlyozza még egy-két fél- vagy egész oldalas kompozíció. A fejezetek címeit szerkezetileg talán érdemes lett volna jobban kiemelni, de ez is csak visszakereséskor zavaró.

A LovEyes rövid, kedves szerelmi történet egy szerethető főszereplővel, aki zavarában azonnal olvadni kezd, és akinek egyetlen szemében több érzelem mutatkozik, mint némely többszemű társáéban. Elsősorban kezdő rajzolók kedvelt olvasmánya lehet, akik kíváncsiak, hogy egy-egy vonással mennyi érzelem kölcsönözhető a tekintetnek, mindazonáltal bárki örömét lelheti benne, aki visszaemlékezne, milyen is volt valaha kínosan szerelemesnek lenni.

Ha pedig tanulságot keresünk, az talán az lehet, hogy ne féljünk leülni mások mellé.

„Bocsi, szabad ez a hely?”

Gil-Goo, LovEyes – szerelem 2D-ben, 5Panels, Budapest, 2020.

 
Dolgos Péter Nyíregyházán született, örök álmodozó. Képzőművészeti készségeit grafikusként szeretné kamatoztatni. Hobbijai közé tartozik az írás, a diorámakészítés és a társasjátékozás.