„Mert ezek itt mind / köréd pakolt trópusi / idézőjelek.” – irodalmi folyóiratok szemléje 2024 tavaszán

Részletek

Írta: Gyarmati Dominik

A felkérés örömén felmarkoltam pár áprilisi, majd májusi lapot, hogy ezúttal nem a könyvtári lapozóban, nem is a boltban helyben fogom olvasni – ünnep, hogy haza is hozhattam mindegyiket. Aztán a felismerés, hogy rosszul emlékeztem, öt helyett hármat szokás szemlézni. Ez kevesebb megírandó szöveget, mégis több fejtörést jelent. Sebaj, kivételesen időben neki is láttam. Az egynapos csúszást persze már csak illemből is el szokás követni mint az „akadémiai viertel”-t. Hát így.

Alföld 2024/4

Az Alföld áprilisi száma szokás szerint sokat ígér, elég a borítót követő tartalomjegyzéket felütni. És nagy örömünkre sokat is ád. Az erős névsor jelen esetben is hozza, amit várunk, igaz nem maradéktalanul, de nem is tetszhet mindig minden, még kedvenc szerzőinktől sem. Mozgalmas, üdítő tapasztalatok. Minden hónapban minimum ennyit kéne folyóiratokat bújni. Luxus ez? Igazán élénk kaland a lapokon belül, illetve a köztük való utazás.

Krusovszky Dénes Minden tükör című versénél beütött a „lesewut”, majd nagy örömmel fedeztem fel Darvasi László három költeménye (A vidám korcsolyapálya; Gyere, Vojnich Erzsébet!; Sárga vidám) nyomán, hogy Darvasi nem csak „nagyon jól mesél”, de lírája is becsülendő és szerethető. Szabolcsi Viktória szonettkoszorúja (Mintha csak Istenét) igencsak lenyűgöző élmény volt, amit Korpa Tamás jóleső (és kitűnő) szövege (Feleségemnek) követ.

Ágoston Enikő Anna érzékeny, mélyenszántó tanulmánya (A szív defibrillálása) igényli, de meg is hálálja a lassítást: a koncentrált olvasóval a Huszanhatodik év korpuszában (néhány másik Szabó Lőrinc kötetben található szövegre tett kitekintéssel) az én-te viszonyok közt előálló performativitást és az aposztrophét vizsgálva barangol. Bálint Péter A megbocsátás és/vagy ítélkezés narratív formái a népmesékben elnevezésű értekezése végtelenül izgalmas problémafelvetés igen gazdag szempontrendszerrel, nemzetközi példákkal. A teológiai horizont fajsúlya (például a filozófiai, antropológiai, pszichológiai, irodalom- és kultúratudományos vonatkozási pontok rovására) nekem kicsit monotonná tette ugyan a tanulmányt, de ez bizonyára ízlés kérdése.

A szemle rovatból Visy Beatrix Szálinger Balázs És most kelletlen elrugaszkodom című kötetét méltató írását emelném ki. Visy a szöveg elején eljátszik azzal, hogy nem biztosan érti a költő választásait vagy a koncepciót e saját kánon létrehozása mögött, aztán mégis kifut egy affirmálható válaszra, mégpedig arra, hogy ezzel az alkotói döntéssel más fénytörést, más hangsúlyozást kívánt elérni Szálinger: egy szubjektív válogatást, egy önreflexív prosopopeia-játékot, visszatekintést. A szám zárásában Melhardt Gergő a Budapest Nagyregényt vette górcső alá, úgy ahogy kell, kimondva, amit kell. Akkurátusan, invenciózusan és elegánsan. Méltó befejezése egy nem jelentéktelen folyóirat ismételten jól sikerült számának.

Prae 2024/1

A tavalyi Bodor Ádám-konferencia előadásainak könyvbe szerkesztett változatára várni kell, de szerencsére a Prae új lapszáma enyhíti a türelmetlenség kínjait – négy előadás tanulmány változatát olvashatjuk, amiket a Billentyűk-rovat színes felhozatala követ.

Lőrincz Csongor játékos nevű (Verba volant et manent – mintha Kemény István Internet című versének latin fordítását olvasnánk) tanulmányával indít a blokk. A Bodor-regények nyelvszemléleti kérdéseit feszegető, részletekbe bocsátkozó, sok példával, mégannyi lábjegyzettel ellátott szöveg a szakmaiságot úgy járatja csúcsra, hogy a lehengerlésben élvezettel tanul az olvasó. Ezután a Nemes Z. Márió nem kisebb munkát elvégző, hasonló színvonalat megütő, de nagyon más atmoszférába átcsapó, a tunguz nátha motívumát körüljáró elemzésébe ugorhatunk fejest. Nemes Z. a rutinos, profi analízis szórakoztatóságát széleskörű kontextualizációval tetőzi A ragály birtokolhatatlanságában (de király cím!). Molnár Gábor Tamás az Én, a részvétlátogató című Bodor-novellát elemzi. Molnár kiemeli, hogy ugyan érthető a nagyobb koncepciók (terjedelmesebb művek, szövegegységek) túlsúlya a recepcióban, dolgozata (A Kárpátoktól a Kaukázusba) célja mégis ismét hangsúlyozni, hogy az író korai novellisztikája – melyet sokra tart a szakma – már magában hordozza azon jegyeket, sajátosságokat, melyek aztán a terjedelmesebb és elhíresült művekben teljesednek ki. Fodor Péter film és szöveg viszonya körül cirkáló kutatásának tárgya ezúttal a Plusz mínusz egy nap és a hozzá felhasznált két Bodor-novella. Üde színfolt ez a kedvező stílusban megírt, mindeközben maximálisan alapos és szempontgazdag elemzés, remek kritikai zárlattal.

A Billentyűk szekciót Fenyvesi Orsolya nagyszerű versei nyitják, a második szöveg számomra a legemlékezetesebb, így indul: „A felhők egyszavas, síró állatok / a vizek nyögik őket.” (Felhők) Antal Balázs prózáját (A fiúk balladája) is izgatott figyelemmel olvastam, egyrészt a teljesítménye miatt, másrészt mivel eddig csak (a szintén elragadó) Vad című verseskötetéhez, avagy a költészetéhez volt szerencsém. Csősz Gergő vidéki woodstock című anyaverse igen megkapó, megható olvasmányélményt nyújt. A számot pedig röhögve csukom be, két jó humorérzékkel megírt, szerelmi témájú, metareflexiós agymenés, úgynevezett Petrence Sándor-költemények után.

Műút 2024/1

A Műút 2024093 Nádasdy Ádám bárkit megérinteni kész, versével (Lehajtott fejjel) indít, erős kezdés. Petrik István négy költeménye érdekfeszítő poétikával és mozgásokkal dolgozik, szerencsés felfedezés, kiváltképp az Idézőjelek növénytakarója és Tényleg minden című szövegek. Hasonlóan intenzív élmény volt Masri Mona Aicha művét (Spontán kellett volna odavetődnöm Jozefinához azon az ősivulkános konferencián) olvasni. Horváth Márk talán a legjobb recenzensválasztás Széplaky Gerda érdekfeszítő, áldozati kultúra körül oszcilláló interdiszciplináris igényű esszéiből összeálló Sem Isten, sem állat című könyvéhez. Horváth e tömör írásában (Az áldozati hierarchián kívüli közösség) a témák aktualitása, az áldozatértelmezések és az önálló reflexiók szép ívet járnak be. Csehy Zoltán hat verskötetet szemügyrevételező kritikája ismételten jó kedvcsináló, a kiválasztás alapja ezúttal az volt, hogy a könyvek egyik fő motívuma az orvoslással, gyógyulással való viszony legyen. Szálinger Balázs itt is diskurzus tárgyává lett: Mohácsi Balázs az És most kelletlen elrugaszkodom mellett a Koncentrációról is írt a főként a pályaív, a hazai irodalomtörténet, irodalmi közeg, illetve a Szálingerhez kapcsolható szerzők felől kritikát, melyben nem rest a konkrét példákkal megtámogatni gondolatvezetését és megállapításait. A Déry Tibort kedvelőknek nagy kincs lehet A befejezetlen mondat és az abból készült Fábri Zoltán-film kapcsán két éve megvalósult kerekasztalbeszélgetés lejegyzett változata, ahol Bazsányi Sándor beszélgetett Tompa Andreával, Gelencsér Gáborral és Bálint Andrással. Déryt ezen túlmenően is boncolja a lapszám, hiszen a leiratot Újvárosi Emese bevállalós, remek szemszöget választó tanulmánya (Parcen-Nagy Désirée mint a női szabadság emblematikus alakja Déry Tibor A befejezetlen mondat című regényében) követi. Eisemann György Herczeg Ákos Ady-kutatásának legutóbbi eredményét, a Visszatérés a nyelvbe című tanulmánykötetet méltatja, mellyel csak egyetérteni tudok. Izgalmas, mikor ilyen nívójú tanulmányok cáfolják a klasszikus szerzők olvasati kimerítettségének mítoszát.

A mindig izgalmas vizuális megjelenéssel dolgozó Műút jelen számát Pataki János (1933-2022) munkái színesítik, akiről az ötvennegyedik oldalon olvashatunk.

Örülök, hogy elúsztam időben a kiválasztással, örülök, hogy ennyi jó minőségű, ideológia-független lap jelenik még meg print formában.

Gyarmati Dominik 2000-ben született Debrecenben, ahol magyar alapszakon végzett az egyetemen, jelenleg pedig az esztétika mesterképzés hallgatója. Az egyetemi irodalmi kör (LÉK) elnöke. Énekes, gitáros, zeneszerző: a Gate69 és a Selfless Abuse zenekarok tagja, szólóprojektjében verseket zenésít meg. Publikációi a KULTer.hu-n, a Szkholionban, a Székelyföldben és az Irodalmi Szemlében olvashatók.