A pécsi Kép-Regény-Történet

Részletek

Kiállítás a Pécsi Tudományegyetem BTK Médiatudományi tanszékén

(a borítókép Vincze Judit munkája)

Kortárs képregény a PTE falain? A legtöbb látogató számára megdöbbentően újszerű ez a témafelvetés. Ez a kiállítás kiválóan alkalmas lehet arra, hogy megismerkedjünk a kortárs magyar képregényművészettel, ezzel a talán sokak számára még idegen jelenséggel, amely már nem marad sokáig ismeretlen előttünk, ha ellátogatunk a kiállításra.

A Zsolnay negyed E-25-ös épületében a Re:Public Projekt Térben megtekinthető kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtár nyáron megrendezett Kép-Regény-Történet, A kilencedik művészet ikonjai Magyarországon című kiállításának anyagából született. A budapesti kiállítás kortárs összetevőjének kurátora Szép Eszter volt, ám a tárlat ezen része Demus Zsófia közreműködésének köszönhetően vált elérhetővé a pécsi közönség számára is, a PTE Képregénytudományi Kutatóközpontjában. 

A kiállítás tömör szemelvényekben mutatja be a kortárs magyar képregényes szcéna egyes szerzőit: az itt megforduló látogató egy jó összefoglaló képet kaphat arról, hogy milyen alkotók képviselik ma Magyarországon a kilencedik művészetet. Az egyes nevekhez kapcsolódóan több képregényoldal reprodukciója, illetve egy a szerzőről és munkáiról szóló ismertetőszöveg is megjelenik a falakon. A kiállítás különlegessége, hogy néhány esetben még eredeti rajzokon, közvetlen közelről is megcsodálhatjuk az egyes képregényrajzolók keze munkáját.

Azért biztosan mindenki talál a falakon ismerős neveket, például Gróf Balázsét, akinek a munkáira még sokan emlékezhetnek az Est-lapokban megjelent képregényei, vagy a Youtube-on is elérhető animációi okán. A tárlaton kritikus-ironikus munkái helyett néhány olyan képregényoldalt láthatunk, amik meglepő módon magáról a képregénymédium sajátosságairól beszélnek.

Lakatos István neve a képregényes mellett írói pályafutása kapcsán is ismerősen csenghet azok számára, akik találkoztak már a Dobozváros vagy az Óraverzum című köteteivel. A falakon láthatók az általa rajzolt képregényoldalak mellett eredeti rajzai is, melyek különlegessége, hogy stílusukat hivatalos értelemben vett képzőművészeti tanulmányok nélkül alakította ki.

A könyvesboltokban először 2017 karácsonyán találkozhattunk Csepella Olivér, komoly médiafigyelem közepette megjelent, Nyugat+Zombik című képregényével. A nagy nyugatos költők karakterei elevenednek meg a sárga-fekete oldalakon egy végzetes zombitámadás erejéig. Két fekete-fehér vázlaton Babits Mihály és a zombiharc forgataga eredetiben is megtekinthető.

Az utóbbi évek képregényes sikerei közé tartozik a Kittenberger sorozat is, Somogyi György és Tebeli Szabolcs francia bande dessinée albumokra hajazó kaland-képregénye. A kiállítás anyagában szereplő oldalakon megfigyelhető a Kittenberger-albumokra jellemző különleges színvilág és jó pár steampunk-fantasy stíluselem is.

Oravecz Gergely melankolikus, festői munkái az önéletrajzi képregényrajzolás hazai példái. Vázlatszerű, könnyed vonalvezetésű rajzai mellett képregényeinek szövegezése is figyelemre méltó, mind tipográfiai, mind tartalmi értelemben. A képi és szöveges elemek harmonikus egysége jellemzi Oravecz alkotásait.

Egy-egy szövegek nélküli néma-képregénnyel képviselteti magát Baranyai (b) András, Vidák Zsolt és Koschka Zoltán is. Az első két alkotó munkáin az érett grafikai megoldások, utóbbién a színezéssel elért hangulati hatások érdemelnek külön figyelmet. Felvidéki Miklós szintén egy néma képregénnyel, a már régóta rajzolt Noname sorozat legújabb elemével jelentkezik, amiben Noname, az antropomorf róka főszereplő következő kalandja elevenedik meg.

A tárlat egyik vitathatatlan erénye, hogy nem csak az ország földrajzi határain belüli magyar képregénykultúrát, hanem a határon túlit is igyekszik magába foglalni. Szabó Kriszta és Sárosi Mátyás Fantomatika című tudományos-fantasztikus ihletésű képregényéből vett részletek képviselik az erdélyi képregényes életet a pécsi kiállításon.

A kiállítás bemutat olyan bizarr hangulatú képregényeket is, mint Madarász Gergely álnaiv stílusú, kissé abszurd történetei, vagy Stark Attila underground képregényes hagyományokba ágyazódó munkái. Dudás Győző humoros képregényoldalain a tus-technika virtuóz felhasználását figyelhetjük meg, ami játékos hangulatában Laczinger Mátyás Szent Márton-képregényeivel rokonítható. A tárlaton egyetlen manga-alkotó szerepel, Molnár Gábor, akinek képregényes munkássága nemzetközileg is elismert.

A tárlaton megtekintési sorrendben utolsó helyen szereplő művész, Ambrus Izsák, kellemes meglepetéseket tartogat a látogatás végére. A néhány strip-es, a médium elemi tulajdonságaira reflektáló képregényei önkéntelen mosolyt csalnak a látogató arcára. Eközben a munkák kifogástalan vizualitásukkal is gyönyörködtetnek, stílusukban a huszadik század eleji amerikai képregény formavilágát idézik.

A pécsi Kép-Regény-Történet kiállítás megtekintése tehát elsősorban élmény, amit nem szabad kihagyni, különös tekintettel arra, hogy milyen ritkán adódik lehetőségünk hasonló kiállítások meglátogatására. Másrészt tapasztalat, sok-sok új ismerettel gazdagodva térhetünk haza, abban a meggyőződésben, hogy aznap is láthattunk valami újat és nagyszerűt.