Karinthy rehabilitálva

Részletek

Konkoly Dániel helyszíni tudósítása

(Szirák Sára felvétele)

Szeged, Eger és Budapest után Debrecenben is bemutatták Balogh Gergő könyvét, a Karinthy nyelvet ölt. Nyelv, technika és felelősség Karinthy Frigyesnél című munkát, amely idén nyáron a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelent meg. Lapis József a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban beszélgetett a monográfia szerzőjével, valamint a könyv szerkesztőjével, Pataki Viktorral.

Először arról esett szó, hogy miként is került kapcsolatba Balogh Karinthy életművével. A szerző még a BA képzésen elkészített Kosztolányi-dolgozata kapcsán gondolkodott el azon, hogy miként is lehetséges az, hogy a köztudottan összetett nyelvszemléletet magáénak tudó Kosztolányi Dezső meglehetősen jó viszonyt ápolt Karinthy Frigyessel, akinek pedig – legalábbis a recepció szerint – igen egyszerű, hadd ne mondjuk instrumentalizált a nyelvszemlélete? Balogh a probléma nyomába eredve több olyan publicisztikai írásba is belebotlott, amelyek azt tanúsítják, hogy Karinthy sokkal összetettebben gondolkodott a nyelv működéséről, mint azt eddig gondoltuk.

Ezután Lapis a FISZ Minerva Könyvek sorozatáról kérdezte Patakit. Megtudhattuk, hogy a sorozat profilja idéntől módosult, vagyis a jövőben nem annyira konferencia-köteteket, vagy tanulmánygyűjteményeket, mint inkább fiatal, a PhD-fokozat megszerzése előtt álló kutatók monográfiáját, vagy könyvvé alakított disszertációjukat szeretné megjelentetni.

Balogh szerint a hazai értekező prózában gyakran alulartikulált, hogy mik is a tétjei az adott munkának. Ennek fényében a szóban forgó kötetben minden fejezet – kivétel az utolsó és egyben legkomplexebb tanulmány – után áll egy Mi történt? című egység, amely összefoglalja, hogy mi is a jelentősége az adott tanulmánynak.

A monográfia legnagyobb jelentőségű szövege A paródia mint materiális fordítás. Az Így írtok ti poétikai működésmódjának kérdéséhez című fejezet, amely megállapítja, hogy Karinthy imént említett munkája nagy szerepet játszott abban, hogy a Nyugat költői szélesebb körben is ismertté válhattak. Lapis József elárulta, hogy a bemutatóra tartva beugrott egy újságoshoz, és megvásárolta a Magyar Konyha magazin legújabb számát, amelyben az egyik recept bevezetője Balogh most összefoglalt állítását látszik alátámasztani. Ugyanis a recept szerzője – mint sokan mások – Babits Mihálynak tulajdonította azt a jól ismert sort, ami valójában Karinthy Így írtok tijében szerepel: „Szekszárdon Születtem, Színésznőt Szerettem”.

Végül arról folyt a beszélgetés, hogy mi is lehetett az oka annak, hogy Karinthy költészete a korban kortársainál kisebb népszerűségnek örvendett. Karinthy nemcsak paródiáiban, hanem saját költeményeiben is gyakran eredeztette – a későmodern költészetre jellemzően – máshonnan a hangját, versei nem a szerző helyett, hanem egy nyelvileg konstruálódó én nevében szólnak.

Véleményem szerint Balogh könyvének legnagyobb érdeme az, hogy a 90-es évek végére lezáródó rekanonizációs folyamatokban kevés figyelmet kapott Karinthy életművel úgy tud párbeszédbe lépni, hogy a monográfia végére érve az olvasó számára nyilvánvalóvá válik, hogy Karinthy Frigyes alkotásai között számos kiváló mű található, amelyek legalább annyira a későmodernség horizontjához tartoznak, mint József Attila vagy Szabó Lőrinc alkotásai.