Kalandozás a gyermekek varázslatos világában

Részletek

Seres Rebeka tudósítása A gyerekirodalom nagykorúsítása konferenciáról

Az első napon az irodalomé volt a főszerep a Deák 17 Galériában, ahol Szekeres Nikoletta főszervezőként, beszédében elárult az esemény létrehívásának mozgatórúgóit: a cél, hogy a gyerekirodalomról való beszéd teret nyerjen a tudományos világban is, továbbá hogy megmutassák, milyen kritikai szempontok szerint lehet elemezni ezeket a műveket, valamint azért, hogy egy hálózatszerű, országos együttműködés jöjjön létre a szakma jeles képviselői között. Ezután Mészáros Márton, a MISZJE képviseletében, ünnepélyesen megnyitotta az eseményt.

Az első előadó L. Varga Péter volt, aki a Szívlapát című versantológiát tárta a közönség elé, rávilágított arra, hogy bár a benne szereplő versek tematikájuk szerint vannak beosztva, mégis van átmenet a kategóriák között, több vers is vándorolt a szerkesztés közben a ciklusokban, így csakis rajtunk áll, hogy melyikbe soroljuk őket. Samu sejti, hogy ezután Jeney Zoltán következett és milyen igaza is volt, hiszen Tékiss Tamás ifjúsági regényében Samu alakjával és sorsával foglalkozott. A különc, tudálékos srác jövőben játszódó történetében a „mindennapi” jelenkor problémáit figyelhetjük meg, a magányosságot, a kirekesztettséget, a szülők levegőben lógó válását, a múlt utáni vágyakozást és kutatást az elhunyt nagymama után. A mű különlegességét elbeszélésmódja adja: a lineáris szövegbe egy ponton lábjegyzetek és végjegyzetek ékelődnek, így rajzolva meg az olvasó számára Samu teljes világát. Ezt követően egy borúsabb téma került terítékre Baka L. Patrik előadásában, aki a nagysikerű Harry Potter-sorozatot vetette össze a nemzetiszocializmus eszmerendszerével, sokféle hasonlóságot rajzolt fel előttünk a két gonosz karakter, Voldemort és Hitler között személyiségükben, módszereikben, ideológiáikban, továbbá az általuk kiépített felsőbb- és alsóbbrendű fajok elkülönítésében is.

A második szekciót Herédi Károly nyitotta meg, aki a kortárs ifjúsági antológiákat vette górcső alá, köztük is a már emlegetett Szívlapátot, a Messzikét és a Tigrislelket. Ezután Lapis József következett, aki a gyereklíra kihívásaira és nehézségeire hívta fel a figyelmet, a gyermekkorban történő befogadásra, mely először hallás utáni, majd néma olvasás által megy végbe, továbbá kitért a még magzati korban történő befogadásra is. Ezt követően Kérchy Anna a tündérmesék mágikus birodalmába kalauzolt el minket, feltárta ennek a műfajnak a tradícióit és a mai mesékben való továbbélését, a klasszikus mesék újragondolásáról és alternatív befejezéseiről is szót ejtett.

A délutáni szekció Hansági Ágnes elnöklésével és Kappanyos András előadásával vette kezdetét, aki a felnőtté válás útját követte végig Ádám és Éva történetében, a klasszikus mesékben, mint a Csipkerózsika és a Szépség és a szörnyeteg, majd továbbvitte ezt a megközelítést Lázár Ervin meséire és a Harry Potter könyvsorozatra is. Lapis-Lovas Anett egy bibliai történetet adaptáló könyvvel foglalkozott, nevezetesen Szokács Eszter: József című művével. Összevetve az eredeti textussal arra jutott, hogy bár itt is megjelennek bizonyos bibliai motívumok, mint az álomfejtés, vagy a különböző mozzanatok ismétlődése, mégis, mintha a regényből hiányozna Isten. A Bibliában jól érzékelhető, hogy Isten végig ott van József mellett és segíti göröngyös útján, ám ebben a feldolgozásban inkább József ügyessége irányítja a cselekményt, saját magának köszönheti felemelkedését és Isten neve is mindössze egyszer hangzik el a könyvben, a legvégén. Ezt követően Nagy Gabriella Ágnes frappáns előadásában követhettük nyomon a cipők mesékben megjelenő szimbolikáját, elénk tárta a mágikus lábbelik megjelenését a népmesei hagyományoktól kezdve, József Attila Csoszogi, az öreg suszter című írásán át, egészen a közelmúltban megjelent Gimesi Dóra kötetig (A tündér csizmája).

Folytatásképpen Gesztelyi Hermina, Kis Gábor és Bujdosóné Papp Andrea prezentálásában hallhattunk először sajátos kísérletük eredményeiről. A Debreceni Egyetem jövőbeli óvodapedagógusai között készítettek kérdőíves felmérést arról, hogy hogyan viszonyulnak a tabutémákat feldolgozó gyerekkönyvekhez, és hogy alkalmasnak tartják-e őket arra, hogy az óvodában is felolvassák a gyerekeknek. A hallgatók nagy része a válásról, betegségről és halálról szóló könyveket vinné be az óvodába, mivel ezek azok a témák, amik a leginkább érintik őket. Mégis a legtöbben nehezen tartják elképzelhetőnek, hogy az óvoda keretei között ezeket a fontos témákat irodalmi műveken keresztül tudják feldolgozni a gyerekekkel együtt, pedig érdemes lenne egy tőlük független történeten keresztül megbeszélni ezeket a komoly, akár őket is érintő problémákat. A nap zárásaként Jakab Villő Hanga mesteri előadását hallgathattuk meg, aki két olyan szöveggel foglalkozott, mely a társadalom marginális csoportjait helyezi előtérbe, az egyik Bódis Kriszta Carlo Párizsban, a másik pedig Zágoni Balázs disztópikus világot ábrázoló munkája A Gömb.

A nap folyamán elhangzott vitákban többször is visszatért az ifjúsági irodalmat övező fogalmak homályossága, több előadó is kitért ezeknek a tisztázatlanságára, például a gyermekirodalom, ifjúsági irodalom, a youngadult vagy a newadult besorolására. A tabutémák meghatározatlansága is szóba került, hogy a gyerekek kiskorukban hogyan szembesülnek ezeknek a tiltójellegével, amint beszélni kezdenek róluk, a szüleik azonnal elhallgattatják őket, amivel rávilágítanak tabu mivoltukra.

A második napon a gyerekkönyvek vizuális világa került előtérbe, s mi más is adhatott otthont ennek az eseménynek, mint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem impozáns épülete. Szekeres Nikoletta felvezetőjével vette kezdetét a nap, majd Fülöp József, a MOME rektora ünnepélyesen megnyitotta az eseményt. A napindító előadó szerepe Domonyi Ritára jutott, aki a MOME Anim inkubációs projektjét tárta a nézők elé, melynek célja, hogy összekapcsolja a filmművészetet az irodalommal és a költészettel, a fúzió által pedig vizuálisan magas színvonalú alkotásokat hozzanak létre az óvodások és a kisiskolások számára. A rövidfilmeket fiatal képzőművészek készítették és minden egyes alkotás egy-egy kortárs verset dolgoz fel. Ezzel a vállalkozással megpróbálják közelebbi kapcsolatba hozni a gyerekeket a mai lírai kiemelkedő darabjaival. A filmekkel tarkított impozáns előadás után Sándor Csilla a kortárs gyermekirodalmi kiadványok színvonalát vette górcső alá és rávilágított arra, hogy a csúcspéldányszámú könyvek grafikája egyáltalán nem magas színvonalú, olykor giccses és túlzó, míg azok a kiadványok, amelyek grafikailag kidolgozottak és szemet gyönyörködtetők, azoknak igen kevés az eladásuk; ez az összefüggés jól érzékelteti, hogy az eladás nincs párhuzamban a minőséggel. Varga Emőke az illusztrációk sokszínűségéről és változékonyságáról adott felvilágosítást: megállapítása szerint mai rohanó világunkban megállás nélkül változik az illusztrációs igény is, aminek a grafikusok folyamatosan igyekeznek is eleget tenni. A jelenkorra jellemző a multimedialitás, vagyis, hogy egy műalkotás több különféle médium összjátékából jön létre, s így jutunk el a napjainkban reneszánszát élő remixeltség állapotába. A délelőtti szekció utolsó előadója Révész Emese volt, aki kapcsolódva az előbbi kevertség gondolatához, különböző hibrid lények ábrázolásának áttekintését tette meg az ókortól napjainkig. A jól ismert sárkányokkal indított, majd hárpiákon, sziklaóriásokon át, egészen a mai kor divatjának megfelelő olykor rémisztő, olykor barátságos szörnyekig vázolta fel nekünk e nagyívű folyamatot.

A délutáni szekció a képregények varázslatos világával vette kezdetét Szép Eszter reprezentálásában, aki összehasonlítva a magyar és a külföldi képregényeket kiemelte, hogy ez a megjelenítési mód megfelelő bevezetője lehet az olvasásnak, hiszen kedvet csinálhat a gyerekeknek ahhoz, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Margittai Zsuzsa színes előadásában a Piroska és a Farkas című klasszikus különféle illusztrációit tekintette át a kezdetektől, egészen napjainkig. Ezután Paulovkin Boglárka következett, aki szemkápráztató példákon keresztül végigvezette, hogy a festők és illusztrátorok képileg hogyan jelenítették meg a gyerekeket, a gyermekkort és a gyermeki szemszöget.

A nap- és egyben az esemény zárásaként egy kerekasztal-beszélgetés zajlott le, melynek témáját azok a gyerekprogramok adták, amelyeket az iskolai keretek között is megvalósulhatnak és fontos részét képezik a kulturális nevelésnek. Varga Betti a FISZ Írókölcsönző programját tárta a hallgatóság elé, Lipták Ildikó a színházi nevelés fontosságáról ejtett szót a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ programján keresztül, Tarr Ferenc pedig az Írókat az iskolába! képviselőjeként volt jelen, továbbá mint a Bon Bon Matiné ügyvezetője, erről a programról is mesélt nekünk. Mindegyik szervezet céljának tekinti, hogy közelebb hozzák a gyerekekhez a kortárs művészeti ágakat, mint az irodalmat, a képzőművészetet, a színházat és a zenét, ezzel is kiszélesítve a fiatalság világlátását.

Az esemény során bejárhattuk a gyerekek varázslatos világának minden egyes zugát, kezdve a gyermekkönyvek mézeskalácsházikójától, a tündérmesék völgyén és a népmesék erdején át, a képregények folyóján hajózva le egészen az ifjúsági könyvek metropoliszáig, ahol bepillanthattunk az illusztrációk gazdag képtárába is. Varázslatos utazás volt, tele rejtélyekkel, kalandokkal, varázslattal, barátságos és veszedelmes szörnyekkel, tündérekkel, szuperhősökkel és királylányokkal.

Aki nem hiszi, járjon utána!