Sok jó ember, kis hely

Részletek

Purosz Leonidasz a tizedik Véneki Alkotótáborról

(Soós Brigitta felvétele)

11.45 – Befut a Király Farkas expressz, a beugrós tudósító zavartan kikászálódik az anyósülésről. Első tudósítás, első Vének. Szűz szem többet lát.

11.51 – A tábor. Körépület, közös udvarra nyíló tíz ajtó: mosdók, konyha, kuckók négy-négy emeletes ággyal – felső tagozatos osztálykirándulások, Feketeország-adaptációk és családias írótáborok ideális helyszíne. És még: terasz, röplabda- és kiskapus focipálya, atomtámadás sújtotta pingpongasztal. Sok jó ember, kis hely: elférünk.

12.04 – A megnyitót (gondolatébresztőt!) a táborvezető Horváth Veronika és Szalai Zsolt, a Hermaion Irodalmi Társaság elnöke tartják. Az egykori végzős gimnazisták által alapított tábor, ha ki éppen nem is nőtte magát, a fiatal irodalmi közeg fontos helyszínévé vált. Hosszú felsorolás az eddigi műhelyvezetők és fellépők nevéből – illusztris névsor. A tízéves jubileum alkalmából a szervezők az egykori Hús és sakk antológia tematikájához közel álló Test és identitás hívószavakat választották.

12.39 – A vasárnapi ebédek sztárja: gyümölcsleves, rántott hús, krumplipüré, kovászos uborka. 10/7

13.15 – Péterfy Gergely és a prózaműhely a tópartra vonul, én ma Lanczkor Gábor lírásaival tartok. Aki kígyóvállú bölcsészek hordáját várta, nagyot csalódik: ketten az oktatási hivatal munkatársai, de találunk vízépítésmérnököt is. „Ki kezdi? Jó, akkor kezdem én” – hangzik el a műhelyvezetők örök mondata, majd nagyon koncentrált, pörgős foglalkozás veszi kezdetét. Pusztulnak a véglegek, a márok, a talánok, a szívek és a csendek. Valaki slamesnek minősít valamit, más megvédi a slamet. Továbbá: „tetszik, ahogy a maszkulin erotika összefonódik a kapitalizmussal”, „a rím olyan, mint a fotóban az árnyék: vagy van, vagy nincs”, és „sok a birtokos szerkezet, a végén már nem tudod, ki kinek a mijének a mijének a mije”.

15.57 – Midőn ezt írom, szabadfoglalkozás. Pingpong Tinkó Mátéval. „C!” „Áh!” „Ne már!” Nagyon lejt az asztal.

17.22 – A tábor első vendége Szöllősi Mátyás költő, író, drámaíró, fotós, ex-sportoló, szintén nem épp sztereotip bölcsész, aki hamarosan Ufába és Szibériába indul egy régészeti expedíció keretein belül. Horváth Veronika elsősorban a tábor hívószavaival összefüggésben kérdezi, szóba kerül a betegség és társadalmi elszigetelődés, test és tárgy kapcsolata Szöllősi műveiben, illetve kivetítve látjuk a Vakság fotósorozat néhány darabját. Felolvasás két részletben a legújabb, Váltóáram című novelláskötetből. Sallangmentes próza egy elit buliba zongorázni hívott cigány fiú szemszögéből – az identitás kérdése itt is hangsúlyosan megjelenik. Kár, hogy nem olvastam eddig. El fogom.

18.30 – Máj, tarhonya, káposzta. 10/8

19.21 – Deres Kornéliát Bende Tamás kérdezi, az első percekben a költő két verseskötetét, a 2011-es Szőrapát és a nemrégiben megjelent Bábhasadást vetik össze, amelyekből néhány verset meg is hallgatunk. Míg az első könyvben a test motívuma egyfajta kollektív családi testként jelenik meg, a Bábhasadást inkább öntudattörténetként jellemzi Deres. Bende rákérdez a gyakori helységreferenciákra: „ez tulajdonképpen az alanyi költő lebukása”, hangzik a válasz. A beszélgetés második felében előkerül a közösségi költészet, és általában a múlttal való szembenézés (hiánya), a tágabb környezet identitása. A múlt a családunkon keresztül öröklődik, a jelenbe szivárog – erről folyik a beszélgetés, már nem is annyira a költészettel összefüggésben. A végén azért még hallunk néhányat Deres új, „megvadulósabb” verseiből is.

21.00 – Kis szünet, aztán felolvas a V10, azaz a szervezők ötfős csapata: Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Bende Tamás, Mechiat Zina és Horváth Veronika, a lányok zenére, a fiúk a capella, közben az elmúlt év táboraiban készült képeket vetítik. A műhelymunka és a beszélgetések után egyszerre esik jól a natúr líra, és érzem azt, hogy egyre kevesebb agyam van az egészhez. De azért jó, hogy a koordinátorok költőként is bemutatkoznak.

21. 53 – Szabadon lehet inni. „Fakultatív örömszerzés.”

Líraműhely remix (sortörések, kis- és nagybetűk megerőszakolva) S10E01:

(1)

A sivatagot járva polarizált

lencsén át nézed a világot.[1]

Nincs benne titok,

csak néhány göndör fürt.[2]

Nem ismered fel magad,[3]

furcsán néznek, mikor személyes

érintettségre hivatkozol.[4]

Navagio. Így hívnak errefelé.[5]

(2)

Réges-rég, amikor még

nem volt ember a földön,[6]

rajzoltam egy tájat,

és te megint benne vagy:[7]

maximalista megfigyelő.[8]

Ha állatbarát lennél,

hámot tennél rám.[9]

(3)

Szemünkben erdő sötétlik,

sűrű és letarolhatatlan.[10]

Szférikus csönd.[11]