Néha KAF, néha nem

Részletek

Szabó R. Ádám Kovács András Ferenc könyvbemutatóiról

(Rab Zoltán felvétele)

Új helyszínen rendezték meg a Látó Irodalmi Játékok 84. kiadását, a marosvásárhelyi vár Mészárosok Bástyájának oszlopos (amfi)teátrumába érkezett a Látó fő- és versrovat-szerkesztője, Kovács András Ferenc új kötetével. A költő & verseskönyve azonban nem egyedül uralta az irodalmi színpadot, a kettős könyvbemutató további szereplői Korpa Tamás, Mészáros Márton és az általuk (is) szerkesztett KAF-olvasókönyv voltak.

A főirodalmár kezdésként a helyszínt dícsérte, KAF elmondása szerint ugyanis, amennyiben (az esten is résztvevő) Sebestyén Aba társulatvezetővel sikerül megegyezni, a Látó irodalmi estjei ezután a Yorick stúdió bástyájában kerülnek majd megrendezésre, egyúttal felidézve az egykori Látó Irodalmi Színpadok hangulatát (hiszen mielőtt Irodalmi Játékok lettek volna, Irodalmi Színpadon fogadták a szépirodalmi folyóirat meghívottjait).

Ezen az esten nem volt a megszokott moderátor-meghívott szerepbe „kényszerítve” senki, hiszen mindhárom irodalmárnak szerves köze volt a bemutatott könyvekhez. Végül Korpa Tamás magára vállalta a „rossz zsaru” szerepét, és kérdéseivel igyekezett irányítani a beszélgetést. Elsőként arra kérte meghívott-társait, hogy említsék meg 3-4 kedvenc versüket a legújabb KAF-verseskötetből, a Lözsurnál dö Lüniverből. A költő „zsarulást” kiáltott, majd kifejtette, ő nem tud hármat-négyet, csak harmincnégyet választani, de akkor olyanokat fog megemlíteni, amelyek felolvasására biztosan nem kerül sor az est folyamán, ilyen volt például A nyelszi bárdolatlanok című alkalmi verse, ami túl hosszú ahhoz, hogy az est keretei között elhangozzon. Emellett a kötet címadó versét, a Lözsurnál dö Lunivert is ajánlja, ez a nagyon „vásárhelyi szöveg” a kötet borítóját is tervező Bodor Anikó grafikáihoz született, akinek gyakori alkotási témája a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, amitől „hamar nyugdíjba lehet menni, de még hamarabb meghalni” – tette hozzá Kaf.

Mészáros Márton a kötet vége felé helyet kapó, némiképp személyesebb hangvételű, „intimebb” verseket, többek között az Apamantra-ciklust említette legkedvesebbként. Ezeket azonban nem ajánlotta felolvasásra, mondván, hogy erős hatásuk miatt „inkább a végén rontsuk el a közönség kedvét”. A publikum felvidítására végül Kaf a 2014-ben, a Látóban megjelent Csihány és Spenót című versét adta elő, amely egy angol dada-dal alapján született. Ezután elérkezett az est legnehezebb pillanata: eldönteni, hogyan kérdezzen egy könyv születésének körülményeiről egy moderátor, ha érintett. Jelen esetben Korpa Tamás került a „kényelmetlen” helyzetbe, végül szerkesztőtársa, Mészáros Márton „mentette meg”, és mesélt a KAF-olvasókönyv létrejöttéről.

A szerkesztő bevallotta, élete első publikált cikke épp egy KAF-elemzés volt, azóta is szinte kényszeresen vissza-visszatér az életműhöz. Kihívást lát KAF poétikai világában, egyetemi oktatóként pedig azzal is találkozik napi szinten, hogy a diákokra milyen hatással van KAF átalakuló költészete. Néhány éve jött az ötlet, hogy két társával, Porczió Veronikával és Korpa Tamással nekiálljanak rendszerezni a KAF életmű recepcióját és értelmezési hálózatát, vagy legalábbis igyekezzenek „a kritikai visszhang felszínét” megkapargatni.

Az Olvasókönyv 446 oldalon 28 kritikát, 13 tanulmányt és 3 verselemzést vonultat fel; a szövegművek 1983 márciusától (Cs. Gyimesi Éva A rejtőzködő lírikus című kritikájától) 2015 januárjáig (Kulcsár-Szabó Zoltán Jelenlét hangszalagon című elemzéséig) ívelnek. A gyűjtés és a szelekciós protokoll kidolgozása természetesen nem volt egyszerű, mondták a kötet szerkesztői, és még a kiterjedt odafigyelés ellenére is maradtak ki fontos szövegek a bibliográfiából, amelyeket majd a második kiadásban pótolnak. A könyv hosszúsága így is szinte meghaladja a racionális, kiadói megfontolásokat, ezért „észnél kellett” lenniük. A kötetből emiatt végül kimaradt egy hat órás interjú leirata is, helyet kapott viszont benne egy jól hasznosítható cím-, név- és tárgymutató. A Yorick Stúdió színpadán szó esett KAF saját recepciójához fűződő labirintikus viszonyáról – mindezt szépen illusztrálta a szerző két kijelentése, amelyeket a közönséggel szembefordulva (mintegy farkasszemet nézve) mondott: „Nem vagyok KAF. Azaz csak néha vagyok KAF.”

A másfél órásra taksált irodalmi esten felvetett, elkezdett témákkal is meg lehetne tölteni egy fél kötetet: volt szó itt a hálózatelmélet és az irodalmi életműkutatás (egyelőre csak) feltételezett relációiról; az okos alkotóról, aki úgy építi fel a legjobban a karrierjét, hogy nem épít semmiféle karriert (ez, teszi hozzá Kovács András Ferenc, úgyis csak Adynak sikerült a magyar irodalomban); az időről, ami „van és közönyös, csak mi telünk”; a Proust–Camus skáláról (KAF szerint az ember ízlése általában Proust és Camus között van valahol összekeveredve); és a Lözsurnált is átitató, gomolygó Füstpanorámáról.

Zárásként Kovács András Ferenc ismét újat mutatott: ezúttal nem is franciából és nem is lefordított, hanem angolból írt át egy híres szöveget, és ezzel a Dylan Thomas „Do not go gentle into thet good night...” kezdetű versére reagáló szövegével búcsúzott a marosvásárhelyi publikumtól a költő, aki néha KAF, néha nem, de mindenképpen többet az, mint mindenki más.